Egy olyan felsőruhával fogok az alábbiakban foglalkozni, melyről mostanában többen is kérdeztek, úgyhogy épp itt az ideje, hogy kicsit összefoglaljuk, mit is tudunk a kora újkori köpenyekről.
Nem új formaként jelenik meg a korszakban, hiszen a köpenyek a legkorábbi ruhaábrázolások és leletek közt ott vannak. Jellegzetességük a korszakban, hogy általában ívben szabottak, de több, különböző alakú darabból tevődnek össze. Lehetnek félkör, teljes kör, vagy ovális alakúak, s találkozhatunk galléros és csuklyás változatokkal is.
Köpeny
Egy teljes kör köpeny elkészítését kérte tőlem egy barátom, aki csuklyás változatot szeretett volna. A köpeny sűrű szövésű barna lenvászonból készült, bélése szintén lenvászon, piszkosfehér színből. A kapcsozását kézzel készített 3 cm nagyságú francia kapcsokkal oldottuk meg. A kapcsokat bőrtulipánokra varrtam föl, melyek mindkét oldalon megtalálhatóak, így a ruhadarab ki-be fordítható. A kör átmérője 240 cm, így igen hosszú, a viselő lábszárának közepéig ér. A megrendelő kérése volt a hossz, mivel teljes menetfelszerelés fölött viseli. A dolmány fölött eltakarja a fegyverzetet, viszont nem ér a vitéz bokájáig, így a szablya könnyen előrántható. Mérete miatt a lenvászon anyag ellenére igen nehéz, így mindenképpen több kapoccsal kell rögzíteni, hogy ne csússzon hátra. A csuklya szintén igen nagy lett, mivel a megrendelő magasabb föveggel, illetve huszársisakkal is hordja. Két negyedkörcikkből alakítottam ki a csuklyát, melynek sugara 50 cm volt. A nyakrésznél be kellett rakni az anyagot, de így egy 17. századra már divatos, bővebb csuklyát kapunk.
 |
Dersffy Ferencné
Császár Orsolya portréja
(Őrzési hely: Ausztria) |
Körgallér
A körgallérról korábban már esett szó a női ruhadarabok között (lásd itt), de mindenképpen fontos megjegyezni, hogy nem kifejezetten női a ruhadarab, mindkét nemnél találunk rá példát. Talán magyar területen annyi megjegyzést tehetünk, hogy a régészeti leletek és a képi források közt gyakran látni nőkön, a férfiakra inkább a mentés-dolmányos viselet a jellemző. De tudjuk, hogy nálunk is viselik a férfiak a nyugati hatású ruhadarabokat, főleg azokon a területeken, ahol magasabb a német ajkú lakosság száma. Tehát mindkét nemnél előfordul ennek a rövidebb köpenyfélének a használata. Lehet ez is csuklya nélküli és csuklyás is.
Gyakran a körgallér elején egy-egy keskenyebb körcikk visszahajlik és láttatni engedi a bélést. A bélésük általában egy díszesebb anyag vagy prém, ahogy ezt lánzséri Császár Orsolya portréján is láthatjuk a 16. század 90-es éveiből.
Az én körgallérom mindössze 80 cm hosszú, szerkesztése a minta alapján nagyon egyszerű, körcikkekből szabott. A külseje kék gyapjú, bélése tört fehér lenvászon. A köpeny bélése a két szélén hajlik ki, ahol viszont nem a tört fehér vászon látható, hanem kék terülőmustrás selyembrokát, hasonlóan a fenti példákhoz. A köpenyt a német és angol gyűjteményi darabok és a magyar képek alapján díszítettem, így az egyszínű gyapjúra varrtam fel a terrakotta színű zsinórt. A rátétdíszek nagyon gyakoriak voltak a kora újkorban, ennek ellenére szinte egyáltalán nem látni magyar kora újkoros hagyományőrzők ruháin. Pedig egyszerűen kialakítható, és nagyon látványos, így minden ruhakészítésbe kezdőnek csak ajánlani tudom.
Jó munkát kívánok mindenkinek!
Ajánlott irodalom:
Arnold, Janet: Patterns of Fashion. The cut and construction of clothes for men and women c 1560-1620. Macmillan. London, 1985.
Bakó Ádámné: XVI. századi női körgallér restaurálása. A miskolci Herman Ottó Múzeum közleményei, 22. (1984.) 166-175.
Mickhaila, Nina - Malcom-Davis, Jane: The Tudor Tailor. Techniqies and patterns for making historically accurate period clothing. Costume and Fashion Press. Batsford. 2006.
