 |
| Joachim Beuckelaer: Négy elem - Tűz. 1570. Őrzési hely: London, National Gallery |
Egy olyan ruhadarab kerül most előtérebe, melynek régészeti nyomát Magyarországon alig lehet megfogni. A spanyol divat viszont ismeri és gyakran használja is, Európában a nők körében, egy általánosan elterjedt ruhadarabról van szó. Ha megnézzük Jost Amman több kiadást megélt Frauen-Trachtenbuch-ját, mely az akkor ismert világ lányainak és asszonyainak viseleteit igyekszik bemutatni, akkor a nyugat-európai területeken igen gyakran látunk egy mellig érő kis ruhadarabot a nők felsőtestén. Az angol neve "partlet", magyar megfelelőjét eddig még nem sikerült azonosítani. Mégis úgy gondolom itthon is használhatták. Egyrészt mert általánosan elterjedt a korszakban, másrészt pedig az ország területén élő német ajkú polgárságnál gyakoriak a németes és németalföldi hatást mutató ruhadarabok. A német, angol, itáliai és németalföldi festményeken, nyomtatványokon pedig igen gyakran figyelhetjük meg ezt a ruhadarabot, de erre a problémakörre még később visszatérünk.
A ruhadarab anyaghasználat szempontjából és ebből adódóan a viselési módban eltérhet. Az ismert adatok alapján én kétféle csoportba sorolom ezeket: az egyik egy vászonból varrt ingféle, a másik pedig egy posztó/brokát ruhaféle, mely leginkább egy kis kabátkához (bizonyos formái "mini-köpenyhez") áll a legközelebb.
A képeken minden társadalmi csoportnál megtaláljuk a legszegényebbektől a leggazdagabb hölgyeik. Eltérés a díszítésben és az anyaghasználatban látszik.
A vászon partlet
A vászon partletet mindig ing fölött a ruhaderékkal kombinálva viselték. A fűzős vagy kapcsos ruhaderék fölött vagy abba betűrve, de mindig az ingnyakat takarva vették fel. Mivel ezt a ruhadarabot sokan nem ismerik, gyakran látni mell alatt végződő fűzős ruhaderekat ruharekonstrukciókon. Viszont ha jól megnézzük az ábrázolásokat, akkor rá kell jönnünk, hogy olyan ruhaderékkal van dolgunk, mely fölött mellig érő partletet viseltek!
 |
| Vincenzo Campi: Gyümölcsárus. 1580. Őrzési helye: Milánó |
Az ingnyak nem mindig látszik ki az ábrázolásokon alóla, de az egyértelmű, hogy nem állógalléros inggel viselték, hanem kerek vagy szögletes nyakkivágással. Rögzítése két oldalt kötözéssel illetve oldalt és elől apró gombos fejű ruhatűkkel történt. Ez utóbbiakat találhatjuk meg hazánkban sírokban a mell környékén, s emiatt gondolom, hogy a partlet nálunk is ismert lehetett.
Nyakuk általában magas, de lehet zártan és nyitottan is hordani. A magas nyak berakott fodorban végződik. Ez utóbbi, úgy tűnik, jellegzetessége a vászonból készült daraboknak. Ugyanúgy megtaláljuk Angliában és német területen, mint Itáliában. Az itáliai divatra jellemző, hogy a női ingek kivágottabbak a többi Európai országhoz képest, minden bizonnyal az időjárás adta lehetőségek miatt. Ennek ellenére a partlet ugyanúgy megjelenik náluk is, mint zárt ingnyakat helyettesítő viseleti elem.
 |
| Szabásminta |
Elkészítése nem túl bonyolult és túlzottan sok anyag sem kell hozzá, mivel nem fedi a teljes felsőtestet. A legtöbb anyag a fodorgallérhoz kell, amit szépen be kell rakni felvarráskor, hogy megfelelően álljon.
 |
| Elkészült vászon partlet a ruhaderék alatt. |
Bélelt, melegebb partlet
A másik egy bélelt, kifejezetten az ing és a ruhaderék fölött hordott ruhaféle. A vászon partletnél megismert formáktól eltérhet, ugyanis a négyzetes, kar alatt összetűzött, illetve összekötött forma mellett találunk a vállon körbefutó, félkörös formákat is.
 |
| Frankfurti hajadon. Vállán kör-partlet valószínűleg bársonyból. Jost Amman. Frauen-Trachtenbuch. 1586. Nürnberg |
 |
| Kölni szolgálólány. Mellkasán hónaljban megkötött négyzetes partlet. Jost Amman: Frauen-Trachtenbuch. 1586. Nürnberg |
Engem ez az utóbbi, kis kör alakú partlet jobban megfogott, így egy ilyet készítettem el. Elől rejtetten francia kapcsokkal záródik. A vörös posztóanyag fehérítetlen vászonnal van bélelve. Kívül a vörös posztón zöld paszomány fut körbe egy sorban díszítésképpen. Felálló nyakából a vászon partlet és a nyakfodor is kilátszódhat, valamint lehet hidegebb időkre szőrmével bélelni.
Szabásmintája annyiban tér el a fentiektők, hogy hónaljnál nem szerkesztjük ki a karkivágást, mindössze félkört vagy kissé szögletes ovális-negyedet rajzolunk.
Hűvösebb őszi és tavaszi napokra, de egy-egy hidegebb, szelesebb augusztusi estére is ajánlani tudom a 16-17. századdal foglalkozó hölgyeknek!
Ajánlott irodalom:
Mickhaila, Nina - Malcom-Davis, Jane: The Tudor Tailor. Techniqies and patterns for making historically accurate period clothing. Costume and Fashion Press. Batsford. 2006.
 |
| Nürnbergi szolgálólány. Jost Amman: Frauen-Trachtenbuch, 1586. Nürnberg |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése