A férfi ruházatról összefoglaló jelleggel írtam már korábban, de több dolmány elkészítése után elérkezettnek láttam az időt egy részletesebb összefoglaló megírására.
Két barátomnak készítettem el egy-egy dolmányt. A kérésük az volt, hogy lehetőleg ragaszkodjunk a korhűséghez, aminek én nagyon örültem, mert elég sokféle megoldást látok jelenleg a hagyományőrzők közt, ami a leletek alapján nem bizonyított, vagy ismerve a korszak textilkészítési szokásait nem kivitelezhetőek. A harmadik dolmány egy kiállításra készült, szintén katona karakteréhez. Félreértések elkerülése végett, nem mások munkáját akarom kritizálni, de az én célom az volt, hogy a régészeti és történeti adatok alapján készítsem el a ruhadarabokat és mindenképpen ehhez ragaszkodjak, ne a mai modern szabás-varráshoz. Ha pedig más tudja használni az én adataimat, akkor használja bátran :)
Az igazság az, hogy mire végigírtam a bejegyzést, iszonyúan sok kérdés merült föl bennem a szakirodalom és a megoldások miatt. Sok mindent el is kezdtem írni ide, de nagyon megszakítanám a lejegyzést, ha minden bekerülne a blogba. Ráadásul maga a téma egy szakdolgozathoz is túl nagy, így megpróbáltam a lényeget összefoglalni az alábbiakban. Kérdéseket szívesen fogadok a későbbiekben.
Az igazság az, hogy mire végigírtam a bejegyzést, iszonyúan sok kérdés merült föl bennem a szakirodalom és a megoldások miatt. Sok mindent el is kezdtem írni ide, de nagyon megszakítanám a lejegyzést, ha minden bekerülne a blogba. Ráadásul maga a téma egy szakdolgozathoz is túl nagy, így megpróbáltam a lényeget összefoglalni az alábbiakban. Kérdéseket szívesen fogadok a későbbiekben.
Az első lépés az szín és az anyag kiválasztása volt. Egyforma vastag gyapjú anyagot választottam barna, zöld és sötét vörös színekben. Bélésanyag sűrűn szövött tört-fehér vászon lett, a zöld esetében pedig pasztell-narancssárga lenvászon. Mivel a kért ruhák nem nemesi rangot viselő karakterekhez készültek, ezért a bélésanyagnak vásznat válaszottam. Ám az eddig közölt leleteknél többször találunk finomabb, drágább anyagokat, mint Sárospatakon vörös atlaszselymet vagy gondoljunk az Esterházy kincstárban őrzött dolmányokra. Általában igyekeztek jó minőségű anyagokat felhasználni, de mindenki az anyagi kereteinek megfelelően választott ruhát. Néprajzban is ismert, hogy gyakran a külső, látható anyagra több pénzt szántak, akár sokáig tettek félre, míg a belseje, mivel általában nem látszik, készülhet olcsóbb anyagból. E szerint választottuk a fenti megoldást.
Nem minden részét varrtam kézzel, ahol nem látni, ott varrógéppel készültek a varrások, de igyekeztem a láthatóbb részeken, és ahol meg lehet oldani, ott kézzel varrni, mint eredetileg. Így az ujjak, a bélés levarrása, a gomblyukak, a zsinórozás mind kézzel készültek, tehát olyan 50-60%-ban kézi készítésűek az alábbi dolmányok.
Nem minden részét varrtam kézzel, ahol nem látni, ott varrógéppel készültek a varrások, de igyekeztem a láthatóbb részeken, és ahol meg lehet oldani, ott kézzel varrni, mint eredetileg. Így az ujjak, a bélés levarrása, a gomblyukak, a zsinórozás mind kézzel készültek, tehát olyan 50-60%-ban kézi készítésűek az alábbi dolmányok.
A dolmányokat nem akartuk egyformára készíteni, mivel többféle szabás ismert. A legrészletesebben leközölt leletek Sárospatakról származnak, a többi régészeti közlés anyagát - már ami a férfi ruházatot illeti - pontos rekonstrukció készítésére sajnos nem lehet használni, mivel nem túl részletesek. Ezeken kívül a tavalyi év folyamán jelent meg az Esterházy kincstár anyagából szervezett kiállításról készült katalógus, mely nagyon részletes képi anyagot és leírásokat tartalmaz, így bátran tudom ajánlani mindenkinek.
Rekonstrukció:
1. dolmány
Egyszerű dolmányt kértek tőlem, aminek kicsi állógallérja van, kézfején négyszögletes leppentővel. A szabáshoz a sárospataki I.sír "a" jelű dolmányát és az Esterházy kincstár dolmányait vettem alapul. Ezen kívül használtam az eddig publikált szabásmintakönyveket a szabásminta létrehozásához. valamint korabeli ábrázolásokat is különösen a zsinórozás miatt.
Többször látni a kincstár dolmányain, hogy deréktól lefelé háromszög alakban bővül a dolmány. Ezek a bővülések hirtelen kezdődnek egy kiugrással. A sárospataki dolmányoknál ezt a kiugrást nem látni. A mintakönyvek és az eddig ismert publikált dolmányok és menték szabásai arra utalnak, hogy elég nagy változatossággal lehetett elkészíteni egy-egy dolmányt az urak számára. Többféle megoldással élhetünk, emiatt is készítettem három-féle dolmányt.
Valamilyen oknál fogva ma a hagyományőrzők közt divat, hogy egybe szabják az ujjat a hát illetve előrésszel. Még ha belekalkuláljuk azt, hogy a korszak embereinek testaránya kisebb a mai átlag férfihez képest, akkor is elég széles anyagok kellenek egy ilyen szabáshoz. Ez ma ugye nem probléma az 140-150 cm széles anyagoknál, de a kora újkorban valószínűleg okozhatott volna fejtörést, a szövőszékek kötött méretei miatt. De nem is szükségeltetik ilyen manőver, ugyanis NEM szabják egybe az ujjakat a dolmány többi részével. Jelenleg egy ilyen magyarországi régészeti vagy gyűjteményi darabot sem ismerek. És sehol nem találtam rá egy írott adatot sem, hogy ezt így kellene megoldani, ugyanis a korszak emberének ez problémát okozott volna. Ráadásul elég helytakarékosak, így nem igazán lenne értelme ezt a megoldást választaniuk a szabóknak. Próbáltam körbeérdeklődni, ki miért csináltatta így a dolmányát eddig. Általában a válasz az volt, hogy "mert így varrták", ami a fentebbiekből láthatóan nem állja meg a helyét. Volt akitől viszont azt a választ kaptam, hogy a szabásmintakönyvekben van így rajzolva. Nos ezt górcső alá véve nézzük meg miről van szó tulajdonképpen.
Szabásminta könyvek dolmányai:
 |
| Kisszebeni szabásmintakönyv lapjai 1641 - Iparművészeti Múzeum |
Az interneten kering 1-2 könyv szabásmintájából, de ettől még van mit megnézni, ugyanis eddig 12 város szabásmintáit sikerült tematikusan közreadni. Ha ezeket átnézzük, látni, hogy egyáltalán nem jelzik, hogy az ujjakkal egybe kellene szabni a dolmány többi részét. Van ahol úgy rajzolják le mint a kisszebeni lapokon, hogy az ujjat odaillesztik a dolmány elejéhez, de jelölik rajta a varrás helyét. Máshol külön rajzolják le az ujjakat, mint a nagyszombati 1636-os vagy a pozsonyi 1651-es mintakönyvekben. Hozzátenném, hogy mindenki vegye figyelembe, ezek a rajzok nem a mai Burda méretre készített kivágható szabásmintái. Azok akik ezeket használták szabó mestervizsgát tettek, ami a szakma csúcsát jelentette. Nem volt szükségük pontos szabásmintára, ők azt maguknak ki tudták szerkeszteni, magára az anyagra (!), csak irányelveket és a divat változásait követték ezekben a könyvekben, amit segítségként tudtak használni. Ezért találunk a rajzok felett, alatt vagy az oldalvonalak mentén rövidebb instrukciókat. Ezek csak méretarányok (pl 1 sing vagy fél sing). Gyakran a ruhák egy oldalát (pl. bal) mutatják be, akár a mente és a dolmány rajzát egymásra is helyezik. Innentől kezdve érthető miért is alakulnak ki félreértések a szabásmintakönyvek értelmezésekor. Ezen kívül a nyugat-európai szabásmintakönyvek is ismerik, mint "egzotikumot" a magyar dolmányt, de török kaftánokat is készíttethettek maguknak a spanyol, francia vagy német urak. Ezeknek a mintakönyveknek az a nagy előnyük a mieinkkel szemben, hogy eleve egy sávnyi anyagra rajzolják rá a szabásmintákat, hogy a szabóknak ezzel is segítsenek, hogyan érdemes elfektetni helytakarékosan a darabokat az anyagon. Legtöbbször német mintakönyvekben Tolman, Dolman néven találjuk meg a keresett mintáinkat.
Átnézve a fentieket, úgy gondolom, érthető miért szoktam ahhoz ragaszkodni, hogy ha belekezdünk valami új készítésébe, mindenképpen nézzünk utána rendesen, forrásokkal együtt (és akármilyen szép egy könyv, nem egy olyanra gondolok, mint az Erdélyi Fejedelemség Hadserege című kiadvány, mert az NEM elsődleges forrás!), és ne hagyatkozzunk a hallomásból kapott információra. Megéri, mivel korhű lesz a ruhánk, többféle alternatívára bukkanhatunk, mint a konfekcióban készített ruházat, és szerintem sokkal jobb érzés olyan viseletben lenni, aminek a párhuzamait magam kutattam fel, mivel akkor az én elképzeléseimet is tükrözi, a sajátomnak érezhetem. És egyedi!
Még egy utólagos megjegyzés az elmúlt évek tapasztalatai alapján: itt létező férfiemberekre készítettem el a ruhadarabokat! Hangsúlyozottan felhívnám a figyelmet arra, hogy az emberek testalkata eltér. Mivel két alkalommal hallottam vissza, hogy nem jó a szabásminta, mert nagy és így nem stimmel, tisztelettel megjegyezném, hogy egy 180 cm magas 100 kg-os férfira valószínűleg másképp méretezzük a ruhadarabot, mint egy feleakkora úriemberre. Én minden lakalommal kiszerkesztem a megrendelő méretei alapján a szabásmintát! Tehát a lentebb látható dolmányok méreteit, aki egy az egyben átveszi más alkatú úriemberre, az ne lepődjön meg, ha a ruha nagy lesz rá.... A ruhák elkészítésekor kéretik a szabási ismeretek és a józan ész használata!
Még egy utólagos megjegyzés az elmúlt évek tapasztalatai alapján: itt létező férfiemberekre készítettem el a ruhadarabokat! Hangsúlyozottan felhívnám a figyelmet arra, hogy az emberek testalkata eltér. Mivel két alkalommal hallottam vissza, hogy nem jó a szabásminta, mert nagy és így nem stimmel, tisztelettel megjegyezném, hogy egy 180 cm magas 100 kg-os férfira valószínűleg másképp méretezzük a ruhadarabot, mint egy feleakkora úriemberre. Én minden lakalommal kiszerkesztem a megrendelő méretei alapján a szabásmintát! Tehát a lentebb látható dolmányok méreteit, aki egy az egyben átveszi más alkatú úriemberre, az ne lepődjön meg, ha a ruha nagy lesz rá.... A ruhák elkészítésekor kéretik a szabási ismeretek és a józan ész használata!
Tehát több darabból szabtam ki a dolmányt a következők szerint:
 |
| Dolmány bal eleje, háta, gallérja és ujja |
A dolmányon 9 lyukat készítettem a jobb oldalra, melyek körbe hímeztem a dolmány színével megegyező színű fonallal. Ezekbe illesztette a viselője előző dolmányának pitykéit, vagyis annak a hurkait. A fonákoldalra áthúzva a karikákba bőrszíjat húz végig, így nem a felsőruha anyagát terhezik a nehéz pitykék. A bal oldalra szintén 9 lyukat szúrtam, kissé nagyobbakat, ugyanis a bélés és a gyapjú közé húztam a vastag zsinórt, amelyekből hurkokat alakítottam ki és levarrtam a dolmány színére.
A dolmány hónaljába két 10x10 cm-es négyzetet pótoltam be a könnyebb mozgás kedvéért (néprajzi anyagot ismerők számára a pálha kifejezés lehet ismerős, amit ingeknél a 20. századig használtak). Ezen kívül többféle megoldás létezik, van ahol 4 db (2-2 db egy-egy oldalon) háromszöget találunk, de olyan is (mint majd lejjebb látni), ahol a háromszög alakú toldásokat eleve az oldalakkal szabták ki (ilyen látható a fenti szabásmintán is!). Mivel már láttam egy-két félreértett rekonstrukciót újra felhívnám a figyelmet, hogy ezek a megoldások egymás mellett éltek, de nem együtt kell őket használni, valamelyiket ki kell választani! Vagy együtt szabom ki az oldalával, vagy háromszögeket toldok be, vagy 2 db négyzetet!
A pataki dolmányon a kézfejnél és a zseb körül van zsinórdísz, de nem tettem zsebet a dolmányra, mivel ez a viselője kérése volt, így oda eleve nem kerülhetett dísz, a kézfejre pedig szintén nem tettünk, az egyszerűsítés jegyében. Azt hiszem akkor is így mehetett, amit a megrendelő kér ugye az ésszerű határokon belül... :)
Eleje csákóra van vágva, tehát mindkét oldala elől nem egyenesen, hanem háromszögben kiszélesedve zárul, mindkét oldalon. Kicsit bonyolultnak tűnik leírva, de a képek alapján úgy gondolom érthetővé válik. Itt csak a bal elejét tüntettem fel, de a második dolmánynál lehet látni a másikfajta változatot is a jobb és bal elejével együtt.
2. dolmány
Egy vörös gyapjúszövetből álló magas állógalléros dolmányt készítettem, aminek az alján a Sárospataki I. sír "a" jelő dolmányához hasonlóan az eleje rövidebb mint a hátulja 10 cm-rel. Érdekes megoldásnak tűnt, ráadásul még nem láttam ilyet rekonstrukcióban eddig, így ebben egyeztünk meg a megrendelővel. Elején szintén 9 lyukból álló sort készítettem a pitykék és az ellenkező oldalon a zsinórozás számára. A gallérra visszatérve egy kicsit még: feltűnhet a magas állógallér. A korszakban nagyon kedvelik mentéknél és dolmányoknál is, így Gyulafehérváron is van csúcsíves fajta, de képeken is találkozhatunk magas íves vagy négyzetes fajtáival, mint a lentebb látható 3 magyar úron egy spanyol viseletalbumból.
Szintén nem kért zsebet a viselője, és nincs a kézfejnél körben zsinórdísz. Egy apró módosítást tettem: a kézfejnél a gombolás hasítékát kissé eltoltam, mivel a viselője zenész és a nagy gombok zavarják a játékban.
Itt még egy problémával találkoztam, ugyanis a sírleletekben a dolmányok ujja általában nem gombokkal záródik, hanem francia kapcsokkal. Ezek lehetnek simák, díszítetlenek, amilyeneket most is kaphatunk a rövidáru boltban, de sokon kerek lemezes vagy öntött, de lapos dísz van. Ez általában a kapocs úgynevezett "hím részén" (tehát a kampós végén) található. Ilyet találtak többek között Sárospatakon és Gyulafehérváron, valamint Szombathelyen a Szent Márton plébániatemplomban a dolmányok ujján. Baj csak annyi lehet hogy az ilyet csináltatni kell és eddig még senkin nem láttam. Remélem hamarosan elterjed.
Leppentője háromszög alakú, félig borítja be a kézfejet. A hónaljban a háromszöget kiszabtam a dolmány oldalaival, mivel az Esterházy dolmányoknál is és a szabásminta könyvek egy részénél is ezt látni. Eleje csákóra van szabva, kifelé szélesedve zárul. A következők szerint alakult a szabás:
3. dolmány
A harmadik dolmány még tavaly készült, de kicsit el is felejtkeztem róla. Egy kiállításba került, múzeumba. Zöld vastagabb gyapjút vettem hozzá és egy pasztelles narancssárga lenvászon bélést választottam mellé. Ide ólompitykéket is öntettem a legegyszerűbb fajtából, mivel itt nem volt "gazdája", aki az előző mentegombjait rátegye :) Nos a dolmány a 16 század második negyedére - közepére lett kalibrálva. Rövidebb az előző kettőnél, combközépig - térdig érő.
Itt térnék ki a hosszúságra egy picit. Lehet több helyen olvasni, hogy rövidülnek a dolmányok az idő előrehaladtával. Az jól látható, hogy a 18. század elején a combközépig érő dolmányokat preferálják, de ha a 16. század közepétől a 17. század végéig nézzük végig a festményeket és nyomtatványokat, bizony azt látjuk, hogy teljesen változó, melyik férfi milyet hord. Valószínűleg a viselője tetszése, pénztárcája (hiszen a hosszabbhoz több anyag kell) és a praktikum (harcban a bokáig érő változat egy kicsit problémásnak tűnik nekem, de persze ez is ízlés kérdése) határozhatta meg a hosszokat. A combközépig érő változatra azért esett a választásom, mert a 16. század elejéről kevesebb a képi forrásunk, mint a 17. századból, amit találtam és biztosan magyar, azokon pedig ilyenforma felsőruházat látható a férfiakon. Tehát rövidebb a dolmány és igen korai egyszerre. Sok festett és nyomtatott képet felhasználtam, s párat most be is mutatnék ezek közül. Alapul egy fa ládán látható képet vettem, mely most a Nemzeti Múzeumban található meg. Egy ácsolt menyasszonyi ládáról van szó, a 15. században készült és szárnyujjú a férfin lévő felsőkabát.
Lehetne farsetto is, és mégis inkább egy magyaros férfiruhát láttam benne. Oka az, hogy a derekán egy szélesebb övet látni, amin csatot nem fedeztem fel, tehát valamiféle háló vagy sálöv is lehet. A szárnyujj sem jelent akadályt ahhoz hogy magyaros felsőruhaként aposztrofáljuk a látott képet, hiszen végig használják a késő reneszánszban, nálunk is, Európában is, dolmányokon, mentéken is. Ezen kívül 1572-ből való katona alakját, aki Thököly Sebestyén címeres levelén látható. Egy évvel később, 1573-ban készült el egy Európát bemutató viseletkönyv, melyet ma a Spanyol Nemzeti Könyvtár őriz. Az album második felében az egyik oldalon 3 magyar férfi látható, akik közül az egyik a néző felé fordul, így a mente alatt látszik a rövid vörös dolmánya. Találtam még egy ládára festett rajzot, a 17. század elejére datálják. Szintén kelengyeláda és egy pár látható rajta.
Ez elsődlegesen nem régészeti lelet alapján készült, mivel pont ebből a korszakból közölt ruhalelet nem ismerek, így a képeket és a régészeti kontextusban megmaradt ruhához tartozó jelenségeket (gombok, csatok, kapcsok) használtam fel, így ez a dolmányféle került a bemutatás végére.
A dolmány elől 4 db kb. 1cm átmérőjű ólomgombbal záródik. Ezek megjelennek sírokban, tehát régészetileg bizonyítható. Eleje csákóra van vágva, ami a század közepi és végi dolmányokra bizonyíthatóan jellemző. Elején a másik kettőhöz hasonlóan a pitykéknek körbehímzett lyukat készítettem és a pitykék karikáit áthúztam a fonákoldalra, ahol bőrszíjjal rögzítettem őket. Ujja az oldalakhoz varrva van. karjának négyszögletes a karkivágása. A hónaljban a kar mozgását könnyítendő háromszögeket szabtam egybe a dolmány oldalaival, ahogy azt a fenti dolmánynál is láthattuk. Ujjai téglalap alakúak, melyek a kézfejnél szűkülnek. A kézfejnél 2-2 ólompitykével záródik, de itt nem zsinóros, hanem gomblyukas megoldást választottam.
.jpg)
Még egy megjegyzést tennék: ma általában varrógéppel segítünk rá a varrásra. Mivel az eredetiek kézzel készültek, ezért gyakran el kell térni az eredeti varrásformáktól. Mit értek ez alatt? A sárospataki dolmányoknál az ujjak és a dolmány egészen az oldalak szélesedéséig ráhagyás nélkül, sűrűn, a szélek összeillesztésével varródtak. Na ezt varrógéppel ugyanígy nem tudjuk megoldani, anélkül hogy ne látszódjon, vagy ugyanazt a hatást értjük el. Nem kérhetünk meg mindenkit, hogy ezek után kézzel készíttessen vagy készítsen el mindent, hiszen a kézi munka ára nagyon magas, másrészt meg is kell tanulni jól dolgozni, hogy ugyanolyan erősen tudjunk varrni, mint az akkoriak kézzel.
Ettől eltekintve fontosnak tartottam a fentieket leírni, hogy tudatosuljon mindenkiben, a "rekonstrukció készítése" fogalom ezek tükrében úgy gondolom kissé árnyaltabbá válik. Minél többet varr az ember a ruhán ugyanúgy, mint az eredeti darabokon, annál jobban közelít ahhoz, amit az adott korszakban viseltek. Emiatt kell jól utánanézni mindennek, és vigyázni a fogalmakkal, mit is takar a ruha-rekonstrukció, viselet, jelmez stb....
Egy vörös gyapjúszövetből álló magas állógalléros dolmányt készítettem, aminek az alján a Sárospataki I. sír "a" jelő dolmányához hasonlóan az eleje rövidebb mint a hátulja 10 cm-rel. Érdekes megoldásnak tűnt, ráadásul még nem láttam ilyet rekonstrukcióban eddig, így ebben egyeztünk meg a megrendelővel. Elején szintén 9 lyukból álló sort készítettem a pitykék és az ellenkező oldalon a zsinórozás számára. A gallérra visszatérve egy kicsit még: feltűnhet a magas állógallér. A korszakban nagyon kedvelik mentéknél és dolmányoknál is, így Gyulafehérváron is van csúcsíves fajta, de képeken is találkozhatunk magas íves vagy négyzetes fajtáival, mint a lentebb látható 3 magyar úron egy spanyol viseletalbumból.
Szintén nem kért zsebet a viselője, és nincs a kézfejnél körben zsinórdísz. Egy apró módosítást tettem: a kézfejnél a gombolás hasítékát kissé eltoltam, mivel a viselője zenész és a nagy gombok zavarják a játékban.
Itt még egy problémával találkoztam, ugyanis a sírleletekben a dolmányok ujja általában nem gombokkal záródik, hanem francia kapcsokkal. Ezek lehetnek simák, díszítetlenek, amilyeneket most is kaphatunk a rövidáru boltban, de sokon kerek lemezes vagy öntött, de lapos dísz van. Ez általában a kapocs úgynevezett "hím részén" (tehát a kampós végén) található. Ilyet találtak többek között Sárospatakon és Gyulafehérváron, valamint Szombathelyen a Szent Márton plébániatemplomban a dolmányok ujján. Baj csak annyi lehet hogy az ilyet csináltatni kell és eddig még senkin nem láttam. Remélem hamarosan elterjed.
Leppentője háromszög alakú, félig borítja be a kézfejet. A hónaljban a háromszöget kiszabtam a dolmány oldalaival, mivel az Esterházy dolmányoknál is és a szabásminta könyvek egy részénél is ezt látni. Eleje csákóra van szabva, kifelé szélesedve zárul. A következők szerint alakult a szabás:
3. dolmány
 |
| Menyasszonyi láda - MNM |
 |
| Magyar nemes Thököly Sebestyén címeresleveléről |
 |
| Mátkapár kelengyeládáról - Iparművészeti Múzeum |
Ez elsődlegesen nem régészeti lelet alapján készült, mivel pont ebből a korszakból közölt ruhalelet nem ismerek, így a képeket és a régészeti kontextusban megmaradt ruhához tartozó jelenségeket (gombok, csatok, kapcsok) használtam fel, így ez a dolmányféle került a bemutatás végére.
 |
| Magyar férfiak - Spanyol Nemzeti Könyvtár 1573. |
.jpg)
Még egy megjegyzést tennék: ma általában varrógéppel segítünk rá a varrásra. Mivel az eredetiek kézzel készültek, ezért gyakran el kell térni az eredeti varrásformáktól. Mit értek ez alatt? A sárospataki dolmányoknál az ujjak és a dolmány egészen az oldalak szélesedéséig ráhagyás nélkül, sűrűn, a szélek összeillesztésével varródtak. Na ezt varrógéppel ugyanígy nem tudjuk megoldani, anélkül hogy ne látszódjon, vagy ugyanazt a hatást értjük el. Nem kérhetünk meg mindenkit, hogy ezek után kézzel készíttessen vagy készítsen el mindent, hiszen a kézi munka ára nagyon magas, másrészt meg is kell tanulni jól dolgozni, hogy ugyanolyan erősen tudjunk varrni, mint az akkoriak kézzel.
Ettől eltekintve fontosnak tartottam a fentieket leírni, hogy tudatosuljon mindenkiben, a "rekonstrukció készítése" fogalom ezek tükrében úgy gondolom kissé árnyaltabbá válik. Minél többet varr az ember a ruhán ugyanúgy, mint az eredeti darabokon, annál jobban közelít ahhoz, amit az adott korszakban viseltek. Emiatt kell jól utánanézni mindennek, és vigyázni a fogalmakkal, mit is takar a ruha-rekonstrukció, viselet, jelmez stb....
Jó munkát és olvasgatást kívánok mindenkinek!
Domonkos Ottó: Magyarországi céhes szabók mintakönyvei 1630-1838. MNM, Budapest, 1997.
Ember Mária: XVI. és XVII. századi ruhadarabok a sárospataki templom kriptájából. Folia Archeologica 19. (1968) 151-183.
Kiss, Erika -Tompos, Lilla - Ridovics, Anna (Szerk.): A szépség dicsérete: 16-17. századi magyar főúri öltözködés és kultúra = The praise of beauty : costumes and habits of hungarian aristocracy in the 16th-17th centuries : a kiáll. rend. – Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, 2001 .
Pásztor Emese (szerk.): Az Esterházy-kincstár textíliái. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2011.
