"Rása szoknya három galanddal prémelve" - milyen szoknyát válasszak?

Ha végre elkészültünk a kora újkori ingünkkel és az új ruhaderekunkkal, elkezdhetjük a hozzá illő szoknyánkat is. Szerencsére sokféle formából választhatunk, így a karakternek és az alkatunknak megfelelő szoknyát tudunk készíteni.

Ebből a korszakból már szabás mintakönyveink is vannak, illetve sok megmaradt gyűjteményi darabunk és régészeti feltárásból ránk maradt textilünk, tényleg dúskálhatunk a formákban és lehetőségekben.

Mi alapján érdemes választani?

Először is, amit minden alkalommal elmondok: a karakterünk alapján. Milyen történeti személyt szeretnék megjeleníteni, mert ahhoz kell választanom a ruhát. Tehát ha egy falusi parasztasszonyt mutatok be, értelemszerűen nem egy uszályos bársonyszoknyát tervezek el magamnak. De ha egy gazdagabb kisnemes vagyok, nyugodtan készíthetek magamnak "farkas" vagyis uszályos szoknyát. Már amennyiben tudomásul veszem, hogy sajnos a szép ruhám bizonyos időn belül meg fogja sínyleni, hogy az uszályt a földön húzom magam után... 

Tehát sokféle szabásmintát választhatok, mégis röviden foglaljuk össze a tipikusabb formákat:

1.  A lapokból szabott szoknya

A legegyszerűbb, ha lapokból szabom ki a szoknyámat, majd a derekát berakva, vagy húzva alakítom a derekam méretére. Ilyen fajtát őrzött meg az Iparművészeti Múzeum Esterházy gyűjteménye is, illetve a Sárospatakon megmaradt szoknyát is ilyen szabást mutatnak.

Lapokból szabott szoknya az Esterházy gyűjteményből  valószínűleg Thurzó Erzsébet ruhatárából az 1640-es évekből
Forrás: https://gyujtemeny.imm.hu/gyujtemeny/szoknya-feltehetoen-thurzo-erzsebet-ruhatarabol/2862?ds=eyJxIjoiU3pva255YSAtIGZlbHRlaGV0xZFlbiBUaHVyesOzIEVyenPDqWJldCBydWhhdMOhcsOhYsOzbCJ9&i=0

Be kell vallanom, nekem ez az egyik kedvelt szoknyaformám, mivel egyszerű az elkészítése, és anyagtakarékos is. Egyáltalán nem szégyen ez a szempont sem, mivel a korabeli ember is igyekezett rendkívül anyagtakarékos módon hozzáállni a varráshoz. Jól látjuk a régészeti leletekből, hogy az alap szabásmintákon túl az utolsó kis fecnit is felhasználták, egy kis darab maradékot sem dobtak ki, főleg nem a drágább anyagokból. Inkább "belesakkozták" a ruhába, kiegészítették a legkisebb helyeken is. A takarékosság mellett azért nagy mennyiségű anyagot lehet ebbe is beletenni, és a sziluett kialakításakor sincs probléma, megfelelő mennyiségű anyag felhasználásával, ugyanolyan szép esésű szoknyát tudunk csinálni, mint a többi szabásmintánál.

2. A körcikk

Többféle módon tudok körcikkből készíteni szoknyát, ahogy ez a modern szoknyák esetében is igaz. Nem csak félkör vagy negyedkör részeiből állíthatom össze, de körcikkek és háromszögek kombinációjára is akad példa.

Juan de Alcega  Libro de Geometría, Práctica y Traça című szabás mintakönyvének egyik szoknyája.

Igazából itt tényleg az dönti el, melyiket válasszuk, hogy mennyi anyag áll rendelkezésünkre és melyik esését találjuk mi magunk megfelelőnek. Én most azt tudom tanácsolni, hogy készítsünk kisebb méretű próbadarabokat, ahol látjuk, melyik esése tetszik a legjobban. Emellett persze az anyagfelhasználás szempontja is közbeszólhat. Fél és negyedkörökből sok anyagot kell választanunk, így ez a variáció nem lesz pénztárca kímélő.

A félkörökből kiszabott szoknya és bélése

3. Az uszályos szoknya

Külön vettem ezt a formát, de igazából nézhetjük úgy is, hogy a körcikk egy változata. Ennek is íves szabású a dereka és az alja, de több részből szabjuk ki. 

Pisaból előkerült uszályos ruha
Fotó: Prosinger Lívia

Nagyon érdekes egy ilyen szoknya, úgyhogy egy következő bejegyzésben meg is mutatom, milyen lehetőségeket kínál a "farkas" szoknya!

Toledói Eleonóra halotti ruhája
Forrás: http://realmofvenus.renaissanceitaly.net/workbox/extwomclo2.jpg

Technikai apróságok:

1. A zseb

Ez tapasztalat részemről, de érdemes elgondolkodni rajta: a zseb. Ugyan a középkorból ismerjük a gondolatmenetet, hogy az övön viseljük az apróbb tárgyakat, de a kora újkorban jelent meg először a férfi és női ruhákon zseb. Erről bővebben már írtam (itt), de a szoknya tervezésekor mindenképpen érdemes elgondolkodni ezen az "apróságon". Mindig akkor lenne rá szükség, amikor már nem tudjuk megvarrni, mert épp rajtunk van a ruhadarab, így felmérgeltem magam az idényben, és minden ruhámra varrtam nyílást, a zsebek számára. Azóta mondhatni megszűnt a "diszkomfort" érzetem...

2. Bélelni vagy nem bélelni?

A bélés nagyon szép tartást ad a szoknyának ez nem kérdés. Mivel a kora újkorban értelemszerűen nem ismerik a varrógépet, az interlockot meg főleg nem, így másképp gondolkodnak, ha a szélek eldolgozásáról van szó. A bélés bevarrása a ruháknál (tunikáknál, köpenyeknél, zekéknél, dolmányoknál stb) szinte mindenhol megjelenik a középkor és  kora újkor folyamán, ennek egyik oka lehet a tisztázás is. Ha megnézzük a szabók árszabásait, akkor találunk bélelt és bélés nélküli szoknyákat, illetve más ruhadarabokat, a béleletlenek pedig olcsóbbak. Mondjuk ez teljesen érthető, sokkal kevesebb benne így az anyag , és persze a munka is... Az egy másik kérdés lehet a kutatók számára, hogy a béleletlen azért olyan, mert így olcsóbb, és majd a vásárló varrat/varr bele, vagy érdemesnek tartják így hordani. Régészeti leletnél mindenesetre általában találunk bélésmaradványt.

Hogy rekonstrukciónál mit válasszunk? Én azt tanácsolnám, hogy a mi ízlésünknek megfelelően. Én bevallom ritkán teszek teljes bélést a szoknyáimba, bár azt is bevallom, hogy selyembrokátból vagy vékonyabb selyemanyagból, ami első ránézésre is kívánja a bélést még nem varrtam magamnak szoknyát. A bársony és gyapjúfélék elbírják a "bélés nélküliséget", bár a vékonyabb posztóknál valóban lehetséges, hogy szintén szebb látványt érünk el béleléssel. Szóval itt megint az anyagválasztásunkon múlik a dolog. Ami segíthet még az a szoknya aljára varrt plusz textilsáv, ami egyben merevít is, így térjünk is át erre a kérdéskörre.

3. A tartás megerősítése:

 a, Merevítés a szoknya aljában

Akár varrunk bélést, akár nem szoknyába, szebb tartást ad ha a szoknya aljába, legalább a külső díszítősáv vonalában, varrunk egy textilsávot. Erre régészeti adatunk is van, hiszen a boldvai kislány szoknyájában szintén találtak ilyet. Amit még megtehetünk, hogy ebbe a sávba egy merevebb zsinórt varrunk a fonák oldalra.

A szoknya béléséhez varrt gyapjú sáv

 b, Merevített alsószoknya

A korszakból erre is ismerünk jó pár példát, szabás mintakönyvek lapjairól és szerencsére maradt is meg belőlük. Az első ilyen merevített alsószoknyát ezek, melyek különféle formái a 20. századig kísérik a női szoknyák világát. Többféle merevítést tehetünk bele, a kora újkorban általában fapálcákat, nádat és zsinórokat találunk.  

Christoph Weiditz: Trachtenbuch, (Spanyol hölgyek ábrázolása) 1505

 c, Derékpárna

A téma megér egy következő posztot, de a homokóra forma miatt mindenképpen meg kell említenünk. A derékpárnák megjelenése is a kora újkornak köszönhetőek. 

Karikatúra hölgyekkel, akik maszkot és derékpárnát viselnek, 1590
Forrás: https://digitalcollections.nypl.org/items/510d47e0-fc3a-a3d9-e040-e00a18064a99#/?zoom=true 

Nem mindenki értett egyet a korszakban a használatukkal: női szeszélynek, vagy a protestánsok a katolikus felekezet hiúságának tartották. Mindenesetre használták egész Európában, és valóban sokat segít a megfelelő sziluett kialakításában.

Az én hölgyem szoknyája:

Egy sötét rózsaszín árnyalatú selyembársonyt választottam, melyet bordó lenvászonnal béleltem.

A bélés felrajzolás után

Mivel volt elegendő anyagom, így nem spóroltam, két félkört szabtam ki.

A derékrészt kicsit bővebbre hagytam, így apró rakásokkal a derékra igazítottam a szoknyát, majd egy selyem derékpánttal összefogtam a derékrészt.

Az összevarrt szoknya kiterítve

Többféle módon lehet a derekat zárni. Ami biztos, hogy az eddig ismert, gyűjteményben megmaradt vagy régészeti leletként fennmaradt szoknyáknál általában egy hasítékot találunk, tehát a néprajzi anyagban ismert elől és hátul összekötős változattal nem találkoztam. Ez nem jelenti azt, hogy 100%-ig biztos, hogy nem létezett, de sok szoknya ismert Európából, szintén ezzel a megoldással, illetve régészeti leletek között, temetőfeltárásból a csípő tájékán, ha nem is maradt meg a szoknya, de francia kapcsokat találunk. Tehát valószínűsíthetjük, hogy az egy hasítékos, és úgy megkötős, és/vagy francia kapoccsal záródó változat lehetett a gyakori. Én az estek 99%ban a kapcsos megoldást szoktam választani, tökéletesen beválik. Amennyiben változik az ember derékbősége, a kapocs áthelyezése egy bizonyos méretig megoldható.

A forma, ahogy a képen láthatjuk nagyon szép, kifekszik a derék körül. A boldvai lelet alapján pedig a szoknya aljába varrtam egy posztó csíkot, ami tovább segítette a szoknya tartását. Kívül sárga pamutcsipkét varrtam a szoknya aljára díszítésként.

Díszítés:

Erről az egy kérdésről még nem beszéltünk, pedig a szoknya fontos eleme. Az írott forrásokban "prémelésnek" nevezik, amikor a szoknya aljára körben, illetve elől hímzett, vagy szövött szalagokat, illetve vert csipke sávokat varrnak fel. Ezeket a szövött, illetve csipkecsíkokat nevezik "galand"-nak. Lehetnek különféle fonalakból (selyem, pamut, gyapjú stb.), illetve nagyon kedvelik a korszakban a fémszálakat is.

Erre a szoknyára sárga pamutcsipke került egy sorban a szoknya alján, de nem közvetlenül a legszélén (egy kicsit feljebb szokott kezdődni a sáv a régészeti leletek és a gyűjteményi darabok tanúsága szerint). Hány kerüljön rá és milyen anyagból? Ez a megszokott módon a korabeli hölgyek pénztárcáján múlott, illetve a rekonstrukciónál a mi pénztárcánkon, illetve a karakterhez illő kialakításon. 

Jó tervezést és munkát kívánok mindenkinek!

Hagyományőrző kisokos 1. - avagy hogyan kezdjünk neki egy karakternek?

17. századi pék és sütőasszonyok a sárospataki sütőházban
Fotó: Mónos Gábor

Nos ez kivételesen nem egy adatközlő poszt lesz, bár "segítségnek" azért lehet tekinteni.

Próbálok a kérdéshez konstruktívan hozzáállni, mert úgy gondolom, mindenki kezdi valahol a történeti újrajátszást, vagy a történeti viseletekkel való foglalkozást, akár szakmai szinten is.

Az tény, hogy kora újkor, ami engem első körben szokott érdekelni, Magyarországon történeti újrajátszó szempontból publikáció terén valljuk be elég hiányos, hiszen ez a blog is ezért született meg. Vannak témák amiket gyakran körbejárnak, és vannak ahol elvétve találunk feldolgozást, vagy több évtizedes beépült, de helytelen fantazmagóriákra támaszkodunk. Ezért fordulunk gyakran szakemberekhez, amit jól is teszünk.

Viszont az nem mindegy, hogy hogyan kérünk a kedves kutatótól/szakembertől: ugyanis a válaszadás nekem is idő és energia. Rendkívül sok kutatást, utánajárást, tervezést igényel, hogy egy karaktert kidolgozzunk, én is tudom, lassan 20 éve csinálom. Tisztában kell lenni a történeti háttérrel, a társadalmi renddel, szabályokkal, tehát mentalitás és életmód-történeti kutatást kell végezni, és utána jön, hogy pontosan ki, mikor és mit viselhetett (társadalomtörténet, szociológia, néprajz). Ezek után jön a készítés (viselet és divattörténet) és az, hogy erről mesélni is tudjak az embereknek (interpretáció többféle módon), akik odajönnek hozzám egy rendezvényen. Nagyon sok plusz időt, energiát, áldozatot kíván ez a hobbi.

A viszont biztos, hogy fontos, hogy jó legyen amit megmutatok a nagy világnak, ez tiszta sor. Felelősségem van benne, hogy nem cipzáras jelmezben, butaságokat regélve áradozzak az adott korszakról (mert ez nem csak a kora újkorra igaz persze).
Nos, mivel újabb levelet kaptam a szokásos "kérésekkel" úgy döntöttem leírom, hogyan készüljünk föl, ha karaktert akarunk építeni, illetve mit "illik" kérdezni, és mi nem fér bele, ha "segítségre" van szükségünk. 

17. század eleji tábor és karakterek
Fotó: Szőcs Judit Millarca

Szabályok kezdő hagyományőrzőknek/történeti újrajátszóknak

Egy nagyon kedves barátom mondta évekkel ezelőtt, hogy akkor kérjük más, avatottabb segítségét, ha már "elvégeztük a házi feladatot": tehát nem úgy megyek oda a kutatóhoz, viseletkészítőhöz, másik avatottabb hagyományőrzőhöz, hogy azt sem tudom mi fán terem, amit akarok. Igenis kell kutatni hozzá, mert a másiknak is idő és energia ezt megtenni. És nem neki kell a karakter, hanem NEKED. Egyébként ismeretlenként miért is tenné meg neked, hogy kidolgoz egy karaktert (igen a viselet megtervezése is AZ)?
Alapvetően senkit nem szeretek elutasítani, mert nekem nagy öröm, hogy más is meglátja a történeti újrajátszás szépségét, és a kérés azt mutatja, hogy van is hajlandósága arra, hogy elkezdjen valamit. De ha nem jól kérdez, akkor alapból elássa magát a kutatónál. A kérdező nem érti miért kapott visszautasítást, és rámegy a "gyalogösvényre" (majd akkor én elkavirnyálok amerre akarok), a kutató meg bosszankodik, hogy "már megint egy ilyen kérés...". Évekig válaszoltam úgy megkeresésre, hogy nagyon sokszor újra kezdtem bele, megírtam, milyen részei vannak a ruhának, mit kellene tenni, milyen anyagokat használnak, mit miért viselnek. Kérdezgettem, hogy milyen társadalmi csoportot szeretnének. Általában a következővel találkoztam: a kérdezőnek fogalma sincs, vagy fantazmagóriákban él, mert "markotányosnő", meg "vitéz" akar lenni. És minden egyes alkalommal kezdhettem előlről, órákat töltöttem a gép előtt. Tehát mielőtt kihullik a kedves kutató/hagyományőrző haja a következő, "küldd nekem a képi forrást, én meg várom a sült galambot" levéltől, kérlek olvasd el az alábbiakat:

Milyen kérdéseket, kéréseket NEM teszek fel/kérdezek meg:

1. Kérlek, keress képet, ábrázolást a ruháimhoz/tárgyaimhoz.

2. Nem tudom milyennek kellene lenni a ruhának/tárgynak, de ezért vagy te, írd le, keress nekem, dolgozd ki.

3. Kitaláltam egy karaktert, igaz nem néztem utána, van-e, történetileg releváns-e, de tetszik, ahhoz kellene nekem minden. 

4. Adj szabásmintát, majd én megvarrom/megvarratom! (Kérlek, ilyet végképp ne csinálj! Ezer kutatással és kísérletezéssel töltött óra után ugye nem gondolod komolyan, hogy ismeretlenül ezt bárki a rendelkezésedre bocsátja főleg, ingyen?!...)

A fentiek NEM segítség kérések, hanem kiadtad a feladatot, ráadásul egy számodra idegen embernek. Ez olyan, mintha én odamennék hozzád, a munkahelyedre és azért, mert értesz hozzá, megmondanám, mit tegyél, mert nekem most arra van szükségem, a te munkaidődben. Persze ezt ingyen, mert szépen nézek rád. Ugye, így már nem is olyan érthetetlen, miért van az, hogy sok "régi motoros" hagyományőző nem válaszol a leveleidre? Így nem kezdünk bele a történeti újrajátszásba. 

DE akkor hogy kezdünk bele?

A parfümkészítő és a vásárlója
Fotó: Szőcs Judit Millarca

1. szabály: UTÁNA NÉZEK MIT SZERETNÉK MEGVALÓSÍTANI.

Hogyan teszem ezt?

LÉPÉSEK:

1. Milyen korszakot jelenítek meg?

Pontosan behatárolom, milyen történeti időszak érdekel. Ez lehet azért, mert a csapat, ahová belépek, egy adott történeti kort szeretne megjeleníteni. Lehet más miatt is (tanulmányok, akár), a lényeg, hogy pontosan indokoljam meg, miért azt az időszakot szeretném kutatni. Sose legyen túl nagy a merítés: például az nem a legjobb kezdés, hogy legyen "középkori". Ez nem behatárolható, 500-1000 év nem fogható meg, túl sok a változás. Keress egy kisebb időszakot, főleg, ha középkorral, újkorral foglalkozol, nagyon sok lesz az írott, képi és régészeti forrás, jók a néprajzi párhuzamok (persze mindent a józan ész határain belül felhasználva).

2. A korszakban az én lehetőségeimmel, milyen karaktereket tudok létrehozni?

Itt kellene elolvasni a vonatkozó szakirodalmat. Ez mit jelent? 

Szakirodalom: azok a történészek, művészettörténészek, régészek, nyelvészek, muzeológusok, néprajzosok, kultúrantropológusok (stb.) által írt könyvek, amikben forrásokat (lásd lentebb), felhasználva összegzik nekem, amit az adott témáról kell tudnom. Ezeket érdemes kijegyzetelni, hogy tudjam a főbb pontokat, így mindig elővehetem, ha később is szükségem lenne egy kis "frissítésre". 

3. A kiválasztott karakter valóban létezik, hogyan kezdjek hozzá, pontosabban mit tudok a korszakban róla?

Az összegyűjtött szakirodalom alapján, kirajzolódik egy kép: ebben a történeti korszakban, milyen társadalmi rend volt (milyen társadalmi rétegek, ők hol laknak, mi a család, mi a nagyobb közösség (törzs, város, falu, ország, stb.), ők hogy rendeződnek - jog alapján, milyen jogi keretek vannak - szóbeli, írott törvények). Tehát most jön az, amikor van történészek által leírt könyvek alapján képem arról, hogy mit tudunk az adott korról. Itt kell áttérni a forrásokra. 

Mik azok a források?

Olyan, a számomra érdekes korszakban keletkezett írott, képi adat, régészeti lelet, gyűjteményben megőrzött tárgy, amit fel tudok használni az adott korszak rekonstruálásához. Ezek mennyisége persze függ az általam kutatott korszaktól, van ahol több lesz a régészeti adat, van ahol a képi vagy írott forrásban dúskálhatunk.

4. Mik a megfelelő helyek, ahol kereshetek?

Könyvtár: igen, évezredekkel ezelőtt találták, ki de ma is az alapja mindennek. Be kell menni, beiratkozni és használni. Ha jönnek a kifogások: drága (már elnézést, de mihez képest?), nincs időm, akkor gondolkodj el, tényleg akarod-e ezt a hobbit csinálni. Ha ez a hobbid, akkor arra van időd, amire szánsz időt. A könyvtárból kihozhatod a könyvet, és otthon el tudod olvasni, de benn is nyugodtan lehet tartózkodni, a kollégák kedvesek, a hely tiszta, meleg és a tudásba senki nem halt még bele. A könyvek emelgetése és a keresés közbeni járkálás pedig a napi fitnesshez is hozzásegít. Viccet félretéve, egy történeti újrajátszó igenis fordítson időt, arra hogy utánanéz annak, ami érdekli.

Internet: Ma már a telefonon is hozzáférünk az internethez, igazán nem mondhatja senki, hogy nem adott a lehetőség. Rengeteg adatbázis van már fenn, egész könyveket, szakcikkeket tölthetünk le. A Google, keresőjébe elég beírni az alap szavakat. 

Persze nem mindegy hogy jó keresőszavakat írunk-e be. Ehhez kell az első két pont: a szakirodalom és a forrás. Ha tudom, mit keressek (pl. nők helyzete a kora újkorban, nőtörténet, játéktörténet, mesterségek stb.), akkor igenis ki fogja dobni a net, amire szükségem van.

És igen, a magyar mellett bizony sok egyéb idegen nyelven is lesznek adatok. Ha nem tudok semmilyen nyelven, akkor segítséget kérek olyantól, aki tud, de a google fordító is sokban tud segíteni.

Példák:

Az adatbázisok külön segítenek, mert célirányosan tudok keresni. Ma Magyarországon az Arcanum adatbázis az egyik legjobb hely, mert bedigitalizált múzeumi kiadványok, történeti festmények, fotók, térképek stb. ingyen kereshetők. Van bővebb változata, ami valóban előfizetéses, de nagyon sok egyetem, könyvtár használatával elérhető ez is.

https://adtplus.arcanum.hu/hu/

Létezik közösségileg létrehozott adatbázis, amit sokan szerkesztenek, ilyen a Hagyomány és Múltidéző. Létezik FB csoportja is, be lehet lépni, ott is kapsz segítséget (amennyiben értelmesen kérdezel a fentieket betartva).

https://sites.google.com/site/hagyomanyesmultidezo/

Mivel a kutatóknak is gondot okoz a nagy külföldi adatbázisok, kiadók pénzéhsége, így vannak már ingyenes kezdeményezések, ahol szakcikkek, tanulmányok, vagy akár egész könyvek elérhetők. Ilyen az academia.edu oldala, tessék bátran használni.

https://www.academia.edu/

5. Elakadok, mert nem mindenhez találtam forrást, szakirodalmat.

Lehetséges, hogy egy adott témához kevéske adat áll rendelkezésemre, főleg, ha kezdő vagyok. Az előző köröket megfutom, összeállítom, amit találtam. És ezután kezdek keresni egy olyan embert, akitől kérdezhetek. Kialakult bennem egy kép, mit akarok, hogy nézzek ki. Ehhez VAN szakirodalmam (listába szedve), amit átolvastam, és vannak forrásaim (lista), amiket megnézegettem. Nem vagyok biztos benne, hogy mindent jól értelmeztem, ezért kérdezek. Semmi baj, mindenki így kezdi, nosza kérdezzünk!

6. Na EKKOR kérdezek, attól aki ért is hozzá. De ki ért hozzá, kitől kérdezzek?

Ha történeti adatról van szó, akkor az első, akit megkérdezek az a szakember. 

Ki a szakember? Ma a 21. században divat, hogy kérés nélkül is tanácsot adunk. Egy-egy erősebb személyiség, lehengerlő beszédkészséggel, bizony erős hatást tud gyakorolni másokra. Ez mindig is így volt a történelemben, nincs új a nap alatt. De mivel ma az információkat könnyen elérjük az internet segítségével, még könnyebb befolyásolni az embereket. Úgy gondolom, az emberek alapvetően megpróbálnak megbízni másokban, amivel nincs baj, jobb ha nyitottak vagyunk, mintha állandóan gyanakszunk, de egy bizonyos fajta józan szemlélet azért nem árt. És bizony az internetet sem tudjuk okosan használni sokszor (mert valóban nem tanítják, hogyan kell jól szűrni az információt), így eltévedhetünk. Attól hogy valami fenn van neten, vagy nagyon tudományosan hangzik, még nem lesz igaz.
Első körben a végzett szakember (régész, történész, művészettörténész, stb.) az eredője mindennek. A szakember sem mindent tudó (jó ha ezt beismeri, persze nem vagyunk egyformák), azért szakosodunk, mert egy-egy kutatási témába beleássuk magunkat. De alapvetően mivel évekig tanulunk, így MINDENKÉPPEN jobban értünk hozzá, mint az, aki nem tanulja. Ezen fölösleges vitatkozni, mert így van. Amennyiben "te ezt jobban tudod", akkor gondolkodj el, valóban történeti újrajátszással akarsz-e foglalkozni, mert így űrhajós és orvos is lehetsz tanulmányok nélkül... Az internetről, meg könyvekből sok mindent össze lehet szedni, de az egyetem azért van, mert megtanulunk nagyon sok mindent. És amit leszögeznék: mi nem csak információt tanulunk, főleg bölcsészként nem. Mi azt tanuljuk meg, HOGYAN kell kutatni, tehát MÓDSZERTANT tanulunk, vagyis ha új témába kezdünk, akkor is tudom, hogy kell kutatnom, hogy eredményt kapjak. Ez a különbség a keresgélés, és a szisztematikus kutatás között.
Ezen kívül a mi "hobbinkban" még lehet máshoz is fordulni. A legjobb lenne, ha bizony végig járnám mindegyik lehetőséget, vagyis folyamatosan kapcsolatot tartanék a szakember mellett a többiekkel is.

Tehát fordulhatok egy olyan hagyományőrző társamhoz, aki évek óta érdemben foglalkozik, az adott témával. Elismeri a hagyományőrző társadalom nagy része, és a szakemberek is. Ez a kettő fontos lenne, mert az jó, hogy a szubkultúra szeret valakit, de azért nem árt, ha a szakma is ismeri a munkáját és visszajelzésként dolgozik is vele együtt. Ha nem, akkor érdemes elgondolkodni, az illető valóban ért-e ahhoz amit előad másoknak!

Vannak már itthon jó mesteremberek, akikhez érdemes tárgyak elkészítésénél fordulni. Alapvetően a történeti tárgyak készítését ritkán oktatják (nem, az nem jó, amikor azt mondják, hogy "ez ősi hagyomány", ilyenkor gyanakodjunk azonnal).

Ne várjuk el egy varrónőtől, vagy fazekastól, hogy tudja, hogy kell 10. századi ruhát készíteni, vagy 14. századi díszkerámiát. De ha lehet, ne is hozzá forduljunk, mert a szomszéd Marika néni olcsón és lelkesen dolgozik. Ez remek, de mi történeti hagyományőrzéssel akarunk foglalkozni, így a szomszéd Marika néni bármennyire kedves, nem fog tudni nekünk segíteni. Akkor sem, ha viszünk szabásmintát (honnan tudod, hogy jót viszel??), mert szegénynek a modern varrónő képzés után, a füle ketté fog állni a mi igényeinktől. Nem lesz jó neki sem, és nekünk sem, a barátságot meg őrizzük meg, ne hozzuk se magunkat, se őt ilyen kellemetlen helyzetbe!

Olyanhoz menjünk, aki szokott együtt dolgozni évek óta hagyományőrzőkkel és főként múzeumokkal! Magyarország kicsi, de azért már vannak jó páran, akikre a fentiek igazak. Ha nem tudunk itthonról szerezni tárgymásolatot, akkor bizony külföldről is lehet már rendelni az internet világában. Nagyon sok mindent külföldön is elkészítenek, és az árakban sem mindig látszik meg a nagy különbség. Vannak kifejezetten erre készült webáruházak, igazi (nem gagyi, "középkorinaklátszó") tárgyakkal, ruhákkal, illetve készítőket is el lehet érni vásárlói oldalakon (pl. etsy). Illetve közösségi oldalakon vannak nagyon jó csoportok, ahová belépve még ajánlásokat is kaphatunk. A készítőt pedig illik instruálni, mert ő sem azért van, hogy helyetted kitalálja, te mit akarsz. Jó tanácsot a gyakorlata miatt adhat, de jó lenne, hozzá is úgy odamenni, hogy már tudod pontosan mit akarsz, mert nem helyetted fog ő sem kutatni!
Az ideális konstelláció pedig, amikor van olyan múzeumi szakember, aki történeti újrajátszó és/vagy mesterember is. Ebben az esetben nagyon mellé nem lőhetünk, legfeljebb tovább küld az illető egy még kompetensebb személyhez. Ilyen is jócskán akad szerencsére a fiatal felnőtt korosztályban.

Ezek után kívánok mindenkinek sikeres és izgalmas karakterépítést és kapcsolattartást a kollégákkal, barátokkal!