Skófium

Horologii principium, azaz a fejedelmek órájának második kötete Antonio Guevara tollából. Fordíttatta Draskovich István felesége számára 1610-ben. Maga a mű spanyol nyelven íródott 1527-ben. Három kötetet foglal magában, az első és a harmadik a fejedelmek helyes viselkedéséről szól, míg ez a második a házas főemberek számára készült, magáról a házasságról és a helyes gyereknevelésről. Megjelenése után nem sokkal lefordították francia, német, angol, olasz és flamand nyelvre. A magyar fordítás spanyolból készült, az epigrammák pedig latinból. Ritkán beszerezhető a kötet, de ha valaki megszerzi  az egészet (egyébként több könyvtárban lehet rá számítani) és könnyű olvasmányt akar a 16-17. századból, vagyis hogy látták a házasságot és a párkapcsolatot, a férfiakat és nőket a korszakban Európában, akkor ezt a könyvet csak ajánlani tudom! http://magyar-irodalom.elte.hu/gepesk/corpus/xvii/drasj001.htm Ezek után egy kis ízelítő, s mindenki szíves figyelmébe ajánlanám a dőlt, félkövérrel k...

Idén lesz négy éve, hogy a fővárosban tanulok. Egy kicsi, de annál szebb helyről, Egerből jöttem, így volt mihez hozzá szoknom. Ha eddig kinéztem az ablakomból, akkor keletre a felelő nap a Rókus temetőn sütött keresztül a domboldalon, szemben velem a minorita templom magasodott, és a bal tornyának árnyékában, legalábbis az én ablakomból úgy tűnt, hogy a minaret akar elbújni, behúzva a hasát, meglapult pont a torony szélén, s csak ha jól megerőltette az ember a szemét vette észre az árválkodó hórihorgas, félholdsapkás huncutot. Mellettük a vár látszott a kiugró hegyormon és a Királyszéke, de ez már egy másik történet… Nos ezt nélkülöznöm kell itt a nagyvárosban, ugyanis velem szemben egy réginek nem nevezhető, de annál modernebb üvegépület áll. Persze tisztes távolságban, úgy 10 méterre…. Na igen, a kisvárosban a kevés embert a kedvesség, itt a lakosokat és átutazókat a helyhiány hozza össze. Viccesek a reggelek, ha azt veszi észre az ember lánya, hogy öltözés közben a szemben álló iro...

A komoly régészeti-történeti kutatásba belemerülve az ember hajlamos elfelejteni, hogy a megtalált tárgyak tulajdonosai vagy az elemzett levelek írói teljesen ugyanolyan gyarló, esendő, de szeretni képes emberek voltak. Kaphatóak egy jó heccre, ha a barátjukról volt szó, ha kellett kiálltak a barátaik mellett, s ugyanolyan szükségleteik voltak, mint a mai embereknek. Ezt nem árt az eszünkbe vésni, mondjuk heti rendszserességgel, nehogy abba a hibába essünk, hogy életképtelen dolgokat állapítunk meg, mert nem látjuk az embert a tárgy mögött. Aztán talál az ember a könyvtárban, levéltárban olyan apró szösszeneteket, ami rendesen fejbe kólintja, és a fibulatipológia helyett egyből élő emberek lebegnek a szeme előtt. Persze az is meg lehet, hogy nem mindig a fentebb felsorolt pátosszal találkozik a jámbor kutató, hanem a rideg valósággal.  A Nemzeti Múzeum könyvtára egy patinás, de véleményem szerint barátságos hely. Körben olyan matuzsálemek ülnek a polcokon, mint a Történelmi Tár, az...