Horologii principium, azaz a fejedelmek órájának második kötete Antonio Guevara tollából. Fordíttatta Draskovich István felesége számára 1610-ben. Maga a mű spanyol nyelven íródott 1527-ben. Három kötetet foglal magában, az első és a harmadik a fejedelmek helyes viselkedéséről szól, míg ez a második a házas főemberek számára készült, magáról a házasságról és a helyes gyereknevelésről. Megjelenése után nem sokkal lefordították francia, német, angol, olasz és flamand nyelvre. A magyar fordítás spanyolból készült, az epigrammák pedig latinból. Ritkán beszerezhető a kötet, de ha valaki megszerzi az egészet (egyébként több könyvtárban lehet rá számítani) és könnyű olvasmányt akar a 16-17. századból, vagyis hogy látták a házasságot és a párkapcsolatot, a férfiakat és nőket a korszakban Európában, akkor ezt a könyvet csak ajánlani tudom!
Ezek után egy kis ízelítő, s mindenki szíves figyelmébe ajánlanám a dőlt, félkövérrel kiemelt részt, minta jegyzet írójának egyik kedvencét :)
Huszonegyedik rész:
Marcus Aurelius Csaszar, az õ felesegeuel Faustinaual valo beszedeben touab megyen, es azokat az veszedelmeket szamlallya elõ, az mellyekbe azok szoktak esni, az kik az aszony emberek utan fõlõtteb iarnak, es õ velek fõlõtteb baratkoznak. Annak fõlõtte tizennyolcz regulat ad azoknak az ferfiaknak, az kik az õ felesegekkel bekesegben akarnak elni; ebben az kõnyunek reszebe fõlõtte ighen szep dolgok, es tanusagok vannak.
Mert ennekem az tõkelletes aszony allat olyannak laczik lenny, mint az faczan madar, az kinek tollet ighen keuesre, s' az husat pedigh ighen nagyra bõcsûllyõk, az gonosz aszonyallatok pedigh hasonlok az rokakhoz, az kinek az bõret nagyra bõcsûllyõk, s' az husat pedigh el hannyuk. Annak okaert mi valami tõruenyeket hozok, mellyet az hazassagbeli emberek ha szorgalmatossan megh tartonak, szabadon bekeuel elhetnek egy mas kõzõt.
Es legyen azert az elsõ tõrueny. Az ferfi az õ haragos, es morgolodo felesege termeszetet bekeuel szenuedgye el, mert semmi kigyo nincsen, ez fõldõn oly merges, mint az megh haragutt aszony allat.
Masodik. Szorgalmatos gondot visellyen arra az ferfi, hogy tehetsege szerint szorgalmatos gondot visellyen, es abban megh ne fogyatkozzek, az mi mind õ nekie, s' mind haza napanak szûkseghes dologh. Mert gyakorta tõrtenik az, hogy mikor õ magok az aszony allatok kezdnek, az magok szûkseghere gondot viselni, niha oly dolgokban akadnak megh, az melly nem csak nem szûkseghes, hanem megh tisztessegeknekis megh árt.
Harmadik, azonis legyen az ferfi, hogy az õ feleseghe iambor emberekkel tarsalkodgyek. Mert gyakorta nem az urokra valo haragiokba kialtonak az aszony allatok, hanem azert hogy az gonosz szomszedsagbeli emberek megh boszontottak.
Negyedik. Arrais gondgya legyen az ferfinak, hogy az feleseghe semmi dologban à czelbul ki ne hagion, tudnia illik, se ugy be ne rekesze hogy mindenkor hon kõllessek ûlni, se pedigh anny szabadsagot neki ne adgyon, hogy minden kicsin okbol szellyel futosson es iarjon. Mert az szellyel iaro aszony allat, mind az õ [p 0072] maga hirét neuét, s' mind pedigh az Ura morhaiat veszedelemre veti.
Eotõdik. Megh lassa aztis az ferfi, hogy valami keppen az õ felesegeuel megh ne harczollyon, hogy valamikeppen az õ urahoz valo szemermetesseget, az aszony allat el ne veszesse. Mert az melly aszony egyszer az urahoz szemtelenûl kezdi magat viselni, az annak utanna ugyan valoba szemtelenne kezd lenni.
Hatodik, ugy visellye magat az ferfi az õ felesegehez, hogy az felesegenek megh mutassa, hogy hitele vagyon nala. Mert oly elmejek, es termeszetek vagion az aszony allatoknak, hogy azt az mit semmikkeppen nem hihett el volna hogy meg cseekedgyenek, annyual hamareb meg cselekeszik, es ismet az mit kiuannal hogy megh cselekednenek, azt el halgattyak, es haggyák.
Hetedik. Arrais gondot visellyen az ferfi, hogy tellyesseggel minden morhaiat se bizza felesegere, es ismet azt se cselekedgye, hogy az semmiuel ne birion. Mert ha telyesseggel mindennel birni kezd, keueset szaporodik az Ura morhaia. Ha pedigh birodalma alol mindent el vonszon, es semmiuel nem kezd birhatni, sokat az Ura morhajaba loppais el veszen.
Nyolczadik. Az ferfi niha az õ feleseghenek vidam orczat mutasson, s' niha pedigh szomorut. Mert oly termeszetek vagyon az aszony allatoknak, hogy az vidam orczaju ferfiat szeressek, s' az szomorutul fellyenek.
Kilenczedik. Ha esze vagyon az ferfinak, szorgalmatossan megh lassa hogy valami keppen az felesege az szomszedokkal, es az kûlsõ emberekkel, ne haragudgyek, es ne tõruenkedgyek. Mert gyakorta lattuk azt Romaban, hogy az aszony allatnak, csak egy szomszedgya aszonnyal valo vetekedese miattis, az ferfi eletet, s' az felesege pedigh minden ioszagat el vesztette, annak fõlõtte pedigh az egesz varosban nagy zurzauar, es haborusagh tamadot.
Tizedik, oly tûrõ, szenuedõ legyen az ferfi, hogy ha valamit fogh veteni az õ felesege, nem egyebek elõt hanem csak magok kõzt feggye megh õtet. Mert az melly ferfi az õ feleseget egyebek elõt feddi es dorgallya, szinten ugy cselekedik, mint az ki fõl põkik az éghben, es az õ magha nyalat az orczajara veszi, mikor ala esik.
Tizen eggyedik megh tartoztassa magat az ferfi, hogy az õ feleseget mikor feddi megh ne verje. Mert az melly aszony az õ Ura haraghos szouaual es feddeseuel megh nem iobbul, ha szinten palczaual auagy szablyaual rongalodis megh, de mind az altal soha iob nem leszen.
Tizenkettõdik, az ki az õ felesegheuel bekesegessen akar elni, mind egyebek elõt s' mind pedigh szomszedi elõt õtet ighen dicserje. Mert legh fõkeppen az az termeszet vagyon az aszony allatokban, hogy mindenektûl kiuannyanak dicsirtetni, es nemis szenuedik, hogy valaki õket karomlya es karhoztassa.
Tizenharmadik. Aztis megh lassa az ferfi, hogy az õ feleseghe elõt, egyeb aszony allatokat ne dicsirjen. Mert oly termeszetek vagion az aszony allatoknak, hogy az melly nap hallya, hogy az õ Ura egyeb embereket dicsir, ugyan azon nap azt kezdi velni, hogy az õ Ura mas aszony embert szeret, es õ nekijs annak okaert, az õ uranak szerelmet ki veti ugyan azon nap sziuebõl.
Tizen negyedik. Azt cselekedgye az ferfi, hogy ha szinten rut feleseghe vagionis, de mind az altal mindenkor szepnek mondgya, es hitesse el vele hogy ighen szep, es ekes abrazatu. Mert semmibõl nagyob haborusagh, az hazas emberek kõzõt nem tamadhat, mint abbol, ha azt kezdi gondolni, az aszony allat, hogy õtet az õ Ura, az õ rut szemellye miat el vetette.
Tizen õtõdik. Gyakorta az ferfi eszebe iutassa az õ felesegenek, azt az gyalazatot, es kissebseghet, az mellybe egyeb [p 0073] aszony allatok eitettek magokat. Mert miuel hogy az aszony allatok ighen tisztessegh kiuanok csak azertis talam megh tartoztattyak magokat, az gonossagtul, hogy azt õ felelõk ne mondhassak az mit egyebek felõl mondonak.
Tizenhatodik. Aztis megh lassa az ferfi, hogy az õ felesege fõlõtteb egyebekkel ne baratkozzek. Mert mikor az aszony allatok, oly baratsagban aggyak magokat, az melly õ hozzaiok nem illik, fõlõtte nagy haborusagh szokot tamadni az hazassagbeli emberek kõzõt.
Tizenhetedik. Azt tetesse az ferfi, hogy az kinek az õ feleseghe ellenseghe szabásu, õ se legyen annak barattya. Mert oly termeszetek vagyon az aszony allatoknak, hogy ha eszekbe vehetik, hogy az õ urok szeretik azt az mit õk gyûlõlnek, õkis viszontagh, mindenkor gyûlõlni foghiak, az mit az õ urok szeret.
Tizen nyolczadik. Az aprolek dologban engedgyenek az ferfiak az õ felesegek kiuansaganak. Mert inkab õrûl az aszony szinten egy hazugsaggal nyert gyõzedelemnekis, hogy sem mint két szaz arany forint nyereseghnek.
Semmit errõl mast tõbbet nem szollok, Faustina, hanem csak arra intlek, hogy megh nezzed azt, hogy en ighen rad nezek, rad vigyazok, es szorgalmatoson rad halgatok. Es azt kiuanom, hogy az en te hozzad valo engedelemesseghemnek okaert, te magadat megh jobbicsad. Mert el hidgied magadban hogy ha valaki ennekem elenseghem, es azt foghia tartani hogy bõsegessen boszut allottam raita, ha lattya, hogy te magadat iol viseled, es egymas kõzõt iol alkoszunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése