A 16- 17. századi Európában a női öltözködés egy elég merev, szabályozott irányzata került előtérbe. A spanyol divat hatására elterjed a merevített szoknya (az angol szakirodalomban, mivel ez a leggyakoribb nyelv a kiadványokban és az interneten, fartingale-ként találunk rá, spanyolul verdugo), a derékpárna (bumroll) és a fűző (corset) viselete is. Magyarországon azonban kissé eltérő a helyzet. Ez adódik egyrészt a földrajzi távolságból, ami a kereskedelmi és politikai kapcsolatokon keresztül áthidalható lenne, viszont nagyban befolyásolja többek közt a viseletet az aktuális történeti háttér. Magyarul az oszmán-török hódítás és folyamatos küzdelem. A férfiak ruházata egészen keleties jellegű: mente, dolmány az általános viselet részei. A nőknél két dolgot figyelhetünk meg: egyrészt a főúri ősgalériák képein jól látszik, hogy ismerik a spanyol divatot, használnak teljes öltözetet vagy bizonyos ruhadarabokat, kiegészítőket. De megjelenik a kortársak által is "magyarosnak" nevezett ruha, mely a 16. század második felében egy elöl kapcsos, majd a 16.század végétől - 17. század elejétől egy elől fűzős úgynevezett "vállból", valamint szoknyából állt. A ruha általában elengedhetetlen része a kötény, ami azért is érdekes, mivel az egyetlen úgynevezett felfelé emelkedő elem. Vagyis egy olyan ruhadarab, ami nem a főúri rétegnél jelenik meg és az évtizedek alatt eljut a paraszti réteghez is, hanem éppen fordítva történik: a főúri réteg veszi át legvégül. Funkcióját tekintve egyrészt védi a drága szoknyát a koszolódástól, másrészt jelentése van. A jó gazdasszonyt jelképezi, aki ha a nemesi réteget vesszük, egyértelműen nem dolgozik a földeken, de felügyeli, irányítja a gazdaságot, amíg a férje, apja távol van.
Ezt áttekintve felmerül a kérdés, hogy ha ismerik a nyugati divatot, és a képeken láthatóan keverik is a ruhadarabokat, akkor megjelenik-e a fent említett szabályozott testkép is? Ezzel együtt használhatnak-e fűzőt a 16-17. századi Magyarországon. A kérdés azért is jogos, mivel tudjuk, hogy Nyugat- Európában a polgári és paraszti rétegben is elterjedt az egyszerűbb fűzők viselete. Jelenleg elég kevés adattal rendelkezünk a kor ruházatáról, vagy nincsenek rendesen felgyűjtve a különféle forráscsoportok. Amit jelenleg találtam a témáról, azok a következőek:
Sem gyűjteményi anyagból (bár ez a kevesebb), sem régészeti feltárásból nem került elő fűző, mint ruhadarab. Ez még nem feltétlen jelenti, hogy nem használták, hiszen ing, harisnya vagy alsóneműt sem ismerünk. Természetesen a klimatikus viszonyoknak is köszönhető hazánkban ez a helyzet.
A főrangúak portréin jól látható, hogy nagyon merev, egyenes a testtartásuk, elöl a mellszinte egyvonalban van a has vonalával. Ez a nyugati és a magyar öltözeteknél is többször megfigyelhető. Tehát feltételezhetjü, hogy ha a spanyolos ruhához viselt fűzőt, akkor felhasználhatta a magyar viselethez is. Viszont főúri sírunk nincs, és gyűjteményből nem ismerünk fűzőt. Tehát nem tudjuk száz százalékig bizonyítani a használatot, de a fentiek szerintem logikusan mutatnak arra, hogy használhatták a magyar nemes hölgyek.
Polgároknál úgy gondolom, hogy aki megengedhette magának az csináltatott egy-egy darabot, de nem valószínű hogy elterjedt lehetett a nyugati öltözetek bármelyike. Egyrészt a kevés viseletképek, festményen magyaros ruhát viselnek, esetleg szászok a saját ruhájukat (ami nem tér el sokban a korabeli magyartól). Másrészt a kortársak a nem hazait "nájmódinak" nevezték, új módinak, új divatnak, és az említések többsége nem mentes a pikért felhangtól, tehát megnézték azt, aki a szokásostól kirívóan eltérően öltözködött. Azt nem árt észben tartani, hogy egészen a 20. századig a ruha sok információt közölt a viselőjéről, de ha az adott közösség számára ismeretlen ruhában jelenik meg az ember, a közösség tagjai nem tudják sehová elhelyezni. Kivéve az idegen kategóriát. Régészeti leletanyagban két helyen került elő merevítésre utaló nyom, mindkettő mezőváros templomának kriptájából. Sárospatakon a 15. sírból előkerült női vállban valamint a nagylózsi lánykaruhában halcsontok (korabeli nevén cetszila) maradtak meg a fűző mentén, valamint a Felsőzsolca- Nagyszilvás utcai 180.sírban a halcsontot 0,5 cm-es fapálcákkal helyettesítették.
A parasztokról alig van információnk. Annyi a segítségünkre lehet, hogy a 16-17. századi törvényekben rögzítik milyen anyagokat nem viselhetnek a jobbágyok. Ezen kívül elég kevés képi adatot találtam róluk. Amelyek viszont nem mutatnak különösebb eltérést a többi társadalmi réteg ruhaszabásától. Így a fapálcás, vagy valamilyen növényi anyagból készített merevítés elképzelhető, hiszen elérhető bárki számára.
Két rekonstrukciót készítettem el, a fentiek alapján: egy fűzőt és egy merevített vállat, melyeket a következő két bejegyzésben mutatok be.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése