A zseb története – avagy miért vágyik rá a történeti újrajátszó?
Bár sokan nem tudják, a kora újkori ruházatnál jelenik meg először a zseb, és ez apróságnak tűnik — egészen addig, amíg az embernek hirtelen nem lesz hova tenni valamit. Ilyenkor jön rá igazán, micsoda találmány is ez! Az ember mindig magánál hordta a legszükségesebb dolgait, csak épp az változott, hogy melyik korszakban mi számított nélkülözhetetlennek.
Egy női retikül tartalmát ugyan nem lehetne
belegyömöszölni egy 17. századi zsebbe (bár valljuk be, a nők retikülje időtlen
idők óta tartalmaz egy fél téglát is, mert „bármikor jól jöhet”), de egy
nagyobb zseb bizony életmentő tud lenni.
 |
| Magyar nemesi pár. In: Toppeltinus, Laurentinus: Origines et occasus Trasylvanorum. 1667. |
Ezt az elmúlt években szinte minden történeti fesztiválon
vagy élő történelem rendezvényen megtapasztaltam. Hiába van a derekamon a jó
öreg bőröv, ahová ókori vagy középkori ember módjára felakaszthatnám a
szükséges holmikat, mégis jó lenne egy igazi, kényelmes zseb! Csakhogy
ez mindig akkor jutott eszembe, amikor már nem tudtam megoldani… vagyis amikor
pont kellett volna.
Úgyhogy idén végre előre gondolkodom: elkezdődik a
nagy zsebkészítő projekt!
Volt-e zseb a 16–17. században? – A források nyomában
Szerencsére bőven van kapaszkodónk: írott forrás, képi
ábrázolás, régészeti lelet és gyűjteményi darab is. Ez egy textiltörténeti
témánál már szinte luxusnak számít — viszont ha az ember beleássa magát,
gyorsan kiderül, hogy a zseb-sztori egyáltalán nem olyan egyszerű, mint
elsőre hinnénk. Nem elég azt mondani: „hát persze, hogy volt!” — mert a kérdés
inkább az, hogy milyen formában.
Az írott forrás ereje – avagy mit érnek Bethlen Gábor
kulcsai?
Kemény János leírja, hogy Bethlen Gábornak volt egy
foszlány (vagy fosztán) dolmánya, amelynek zsebéből egy általa pártfogolt ember
kivette az „aranyas láda kulcsait”. A történet drámai része most mellékes —
számunkra a lényeg: a fejedelem a kulcsait a zsebében tartotta.
 |
Magyar nemes ábrázolása.
In: Cesare Vecellio: De gli habiti antichi et moderni di diverse parti del mondo.
1598.
|
Vagyis: a dolmányon volt zseb, ráadásul funkcionális.
Régészeti és gyűjteményi darabok – dolmányok, menték,
és egy nadrág
A sárospataki leletek között találunk két dolmányt és egy
mentét, amelyek mindegyikén oldalsó hasítékok vannak, és a töredékek tanúsága
szerint eredetileg selyembélést is tartalmaztak. Sőt, az egyetlen, innen
ismert 16. századi nadrág-leleten is megtaláljuk a zsebnyílást. Ezek lehetnek szabásvonalba helyezett zsebek és úgynevezett bevágott zsebek is.
Tehát ezek már egyértelműen a „modern” zseb elődei.
Női ruhák – a rejtett hasítékok
A női viseleteknél viszont bonyolultabb a helyzet. Az
Iparművészeti Múzeumban őrzött, feltehetően Thurzó Erzsébettől származó
szoknyán például hasíték található — és nagyon úgy tűnik, hogy ez bizony egy
zsebhez tartozott.
Csakhogy míg a dolmányoknál el tudjuk képzelni a maihoz
hasonló bevarrt zsebet, addig a női ruháknál nem feltétlenül így működött.
 |
| Thurzó Erzsébet szoknyája ,1640 körül Forrás: http://gyujtemeny.imm.hu/gyujtemeny/szoknya-feltehetoen-thurzo-erzsebet-ruhatarabol/2862?ds=eyJxIjoic3pva255YSJ9&i=38 |
A rejtett, felkötött zseb – egy átmeneti viseleti
forma
A 17. századtól biztosan tudunk egy különleges típusról: a
felköthető, különálló zsebről, amelyet a derékon hordtak — de nem a külső
szoknya felett, hanem az egy vagy több réteg szoknya alatt.
Ez tulajdonképpen egy nagyobb szütyő, amelybe a nő
mindent belerakhatott, amit ma a zsebében tartana — vagy inkább annál többet
is.
Rengeteg példány maradt fenn a 18–19. századból, de már a
17. századtól is ismerjük őket.
És itt jött a felismerés: láttam én már ilyet!
Kalotaszegi kedves idős ismerőseim, Kati néni és Erzsi
néni - akik évtizedekig jártak a Dobó István Vármúzeumba hozzánk
népviseletet és gyöngyékszereket árulni-, pont így hordták a pénzüket: a
kötény és a felső szoknya alatti kis rejtett zsebben.
Vagyis ez a megoldás a 21. századig élt,
legalábbis bizonyos tájegységeken.
Ha így nézzük, teljesen logikus: ez a zseb-típus átmenet
a régi „övre kötött szütyő” és a modern „bevarrt zseb” között.
Ráadásul praktikus is:
- nagyobb,
mint bármelyik modern zseb,
- nem
húzza a szoknyát,
- járás
közben nem ütődik a lábnak,
- és
nehezebb dolgokat is elrejt.
https://tudasbazis.sulinet.hu/hu/szakkepzes/konnyuipar/ruha-es-textilipari-szakmai-ismeret/alkatresz-technologia/zsebek
Európai példák – hímzések, minták, használat
Itthon sajnos még nem ismerek gyűjteményben fennmaradt példányt (a
remény persze él), de külföldön rengeteg ilyen zseb található.
A Metropolitan Múzeum gyűjteményében például több fehér
vászonra hímzett, 17–18. századi darab is van. Ezeket sűrű virágmintákkal —
szegfű, tulipán, apró virágok — díszítették.
A nyugati világ ekkoriban ugyanúgy beleszeretett ezekbe a virágmotívumokba, mint mi, tehát nem csak az Oszmán Birodalom hatásáról van szó.
Bár a zseb nem látszott kívülről, nagyon is díszítették — ami önmagában árulkodó: személyes, fontos tárgynak számított.
A nagy meglepetés: a kötött zseb
És jött a következő döbbenet — találtam kötött
zsebeket is!
Ráadásul a legkorábbi darabok között több ilyen szerepelt.
A harisnyaprojektem után ez külön öröm: még egy terület,
ahol a kötés korai technikája felbukkan.
 |
| Kötött zsebtáska Cooper Hewitt gyűjteményből Forrás: https://collection.cooperhewitt.org/objects/18571791/ |
És akkor a gyakorlat: kétféle zseb készül
Az idei projektben tehát két típust készítek. Most pedig
nézzük az első darabot:
1. A varrt zseb — páros darab, 17–18. századi példák
alapján
Sok évvel ezelőtt édesanyámtól kaptam egy hímzett szatén
anyagot, azzal a megjegyzéssel, hogy „használd fel valami széphez, mert méretre
úgyis kicsi”. És valóban: a félméteres darabból túl sok mindent nem lehetett
kihozni. A zsebek tervezésekor viszont hirtelen eszembe jutott — és így érzelmi
háttere is lett az első próbadarabnak.
Később aztán több is készült, köztük egy múzeumi megrendeléshez, Egervárra,
2025 tavaszára.
Az elkészítése egyáltalán nem bonyolult: a szabásmintát felrajzolva két előlapot és két hátlapot vágunk. Az előlap felső harmadában, középen kerül a nyílás, amelyet szatén ferdepánttal szegtem el — ezt lehet készen is kapni, de természetesen az anyagából is kivágható. Felül egy-egy pántot varrtam mindkét zsebre, ezekbe lapos szalagot fűztem, hogy derékra lehessen kötni. Időben sem hosszú munka: még kézi varrással is legfeljebb egy nap alatt elkészül.
Így áll most a Zseb Projekt
Ezzel a varrott párral tehát elindult a Zseb Projekt, és már
most látom, mennyi apró kérdés, megoldás és kísérletezés fér el egy látszólag
jelentéktelen ruhadarab mögött. A zseb története nem csak viselettörténeti
érdekesség, hanem nagyon is gyakorlati dolog: ugyanazt a problémát oldotta meg
négyszáz éve, mint amit ma is megoldana bármelyik újrajátszó — hova tegyük a
dolgainkat? A következő részben a másik típust, a kötött zsebet mutatom be, ami
újabb izgalmas meglepetéseket tartogat.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése