Kedves Idetévedt Olvasó!
Manapság mindenki írhat internetes naplót, bármilyen témában, bármilyen időközökkel. Én sosem voltam nagy naplóíró, bevallom, minden év elején eltökéltem, hogy idén elkezdem, mert olyan sok minden történik az emberrel, hát jó pontosan visszaemlékezni, ha megfakulnak az emlékek. Most mégis belevágok egy ilyen naplóba, bár ahogy látni fogjuk később, többnek szántam, mint egy egyszerű önmagamnak szóló jegyzetgyűjteményt.
Ha a középkorról beszélünk legtöbben valami távoli, koszos és elmaradott időszakot képzelnek maguk elé. Elég sok hollywoodi produkcióban láthattunk maszatos arcokat és zsákruhákat, persze elég modernül felvágva, hogy a hölgyszereplők mégiscsak felkeltsék a 21. század emberének érdeklődését. A blog azért született, mert úgy gondolom, hogy vagyunk egy páran ma Magyarországon, akik szeretnék ezt a képzetet megváltoztatni. Már csak azért is, mert az elképzelések közt még véletlenül sem merül föl, hogy a Magyar királyság, majd a 16-17. században a három részre szakadt ország anyagi kultúrája pontosan mit is takarhat. Főleg csak a nyugat-európai államokról készülnek filmek, szerencsésebb esetben korhűbbnek mondható dokumentumfilmek. Ez utóbbiaknak, sajnos, mi igen csak híján vagyunk.
Több irányból ért impulzus, ami végül is ahhoz vezetett, hogy ma leüljek a gép elé és rászánjam magam a blog beindítására.
Szerencsés vagyok, mivel gyerekkoromban már megadatott, hogy közel kerülhessek a történeti-régészeti kutatásokhoz, s ehhez 9 éve immár a katonai hagyományőrzés is hozzájárul. Ez az egyik okom az írásra.
Sokan akarnak régészek vagy történészek lenni gyerekkorukban. Persze, ahogy a legtöbben hozzáteszik, ezt ki is nőtték. Nos én nem nőttem ki. Így évek óta ezt tanulom. Ez a másik indokom, a rendszeres gépelésre. Így mind a szakmai, mind a hagyományőrzés előnyeit és hátrányait a saját bőrömön tapasztalom. Ez persze többször inkább megnehezíti a feladatom, mint könnyebé teszi, s ez a harmadik, s talán a legfontosabb dolog, amiért írhatok ide.
Egyre több az olyan hagyományőrző, akinek tudását igenis érdemes megosztani mind a kutatókkal, mind a nagyközönséggel. De ehhez először is tisztáznunk kell, hogy a katonai hagyományőrzők nem néptáncosok, habár sokunk táncol, s nem is falusi hagyományőrzők, habár szépkorú tagjaink is vannak és szeretjük szűkebb pátriánk néprajzi hagyományait. De jók vagyunk abban, amit Nyugat- Európában már évek óta előtérbe helyeznek a kutatók, vagyis a kísérleti régészet, az életmódkutatás.Tehát mi kipróbáljuk, felvesszük, megcsináljuk, felépítjük és hosszú távon használjuk, akár pontosan dokumentálva.
Másrészt mivel tudom, hogy mennyi az újabb és újabb középkori és kora újkori kutatás, mind a régészek, mind a történészek, művészettörténészek körében fontosnak tartom, hogy a nekünk szóló szaklapokat folyóiratokat, kiadványsorozatokat megismertessük azokkal, akik ugyan nem végzett kutatók, de érdekli őket minden feldolgozás és lelet.
Mivel mindkét oldalt látom, tudom, hogy hiányzik a közös munka. Ennek persze oka az is, hogy sokan nem ismerik egymást mindkét oldalon, így bizalmatlanok és persze rossz tapasztalata is van mindkét félnek. De én úgy gondolom, hogy ha ez az összefogás és együttműködés más országokban működőképes - és itt bizony kelet felé is tekingethetünk - akkor nálunk is érdemes felvenni a kapcsolatot egymással.
A blogon a saját kisebb-nagyobb ötleteimet, kutatásaimat és kérdésfelvetéseimet osztom meg, ami egyben azt is jelenti, hogy az én érdeklődésem középpontjában álló korszakokra fogok hagyatkozni leginkább. De nagyon szívesen fogadok minden érdeklődőt, cikket, apró szösszenetet vagy kérdést legyen a hozzászóló régészt, történész, népi mesterség tudója, hagyományőrző vagy csak a történelmünk, anyagi kultúránk iránt érdeklődő kedves olvasó.
Szerintem érdemes a katonai hagyományőrzők, kismesterek eredményeit és a kutatók munkáját a nagyközönség elé tárni, mert valljuk be, sokkal jobban érdekli az embereket, az ami kézzel fogható, és a gyerekek is szívesebben tanulnak példának okáért a 15 éves háborúról, ha kézbe foghatják a fegyvereket, amikkel azokat a nevezetes csatákat vívták, vagy kipróbálhatják a kézi korongot, amivel a kora árpád-kori fazekas dolgozott a faluban. De, hogy ezeket a tárgyi dolgokat mind ismerjük és bemutathassuk, meg kell ismernünk a történeti, régészeti hátteret.
Előre leszögezném, hogy a kutatás attól kutatás, hogy a rendelkezésünkre álló információkból következtetéseket vonunk le. A puzzle összeállítása végén a kutató általában úgy gondolja, hogy helyes a kép, amit kialakított. Évekkel vagy évtizedekkel később viszont, ha előkerül új lelet, bizonyíték módosulhat ez a kép. Ezért egyrészt rövid kutatói munkám során is van amit már módosítottam évekkel ezelőtti gondolataimhoz képest, így a nálam sokkal érdemesebb kutatók 30-40 éves munkáiban is akadhat túlhaladott gondolat. Mindemellett nagyon szívesen látom a megjegyzéseket, észrevételeket, nagy segítségemre lehetnek, mivel olyan témákkal szoktam foglalkozni, amiket a magyar kutatás gyakran éppen hogy csak érintett.
A saját írásaimon kívül fontosnak tartom még feltüntetni azokat az oldalakat, blogokat, amik véleményem szerint érdekesek és értékesek lehetnek, vagy kutatásban segítséget nyújthatnak. Ha nem találna valaki a felsorolások közt egy-egy ilyen elérhetőséget, és megosztaná, azt is szívesen látom és hamar a listába teszem.
Kérem a kedves olvasót, hogy ezekkel az útravalókkal barangoljon a felkerülő bejegyzések közt.
