A fodorgallér

   A 16-17. századi spanyolos divat egyik jellegzetes kiegészítője a gallér. Többféle típust találunk a képeken, mint a drótra feszített csipkés gallérokat, a vállra kihajtható csipkével szegett példányokat, valamint nagy támasztékkal ellátott fodrokat. Úgy gondolom a legismertebb fajta ez utóbbi, köszönhetően többek között a történeti filmeknek. Szembetűnő és extravagáns, a mai divatirányzatok között is, ez a nyakravaló dísz, így a késő reneszánsz divat egy emblematikus kiegészítője lett a köztudatban. Ezért is szerettem volna a gallérok közül egy ilyet elkészíteni elsőként.

Szepességi festő: Fiatal nő arcképe 1641.
Magyar Nemzeti Galéria
http://mek.oszk.hu/01800/01885/html/index1679.html

   A fodorgallér a magyar kora újkori divat része. Mivel nálunk a férfiak gyakrabban hordják a dolmányt és a mentét, viszonylag ritkán találkozunk vele férfiakra vonatkozó forrásokban. Ellentétben a hölgyeknél, akiknél a hozományjegyzékek, hagyatéki leltárak alapján nagyon sokféle gallértípus jelent meg. Ezt támasztják alá a korabeli festmények és rézkarcok is, ahol bizony a hölgyek különféle gallérokba öltözve pompáznak. 

   Maga a fodorgallér kétféle lehet: felvarrhatjuk az ing illetve az ingváll nyakrészére, de használhatjuk külön is, így a nyakon összekötve, különféle ruhákhoz használhatták azokat, a fodorgallér díszítése szerint. Régészeti vagy gyűjteményi darabunk sajnos nem maradt a korszakból hazánk területén, de a fenti források egyértelművé teszik, hogy nálunk is kedvelt kiegészítő volt a fodor. Többféle anyagból készítették őket mindenféle díszítéssel. Így találunk recés fodrot a Haller család lányainak tulajdonában a 17. században, Ormány Anna 1581-es jegyzékében egy gyöngyös, arany és ezüsttel hímzett darabokról olvashatunk, de van köztük islógos példány is.

   Nyugat-Európából több eredeti fodor maradt meg, de a portrékon is szép számmal látunk részletesen megfestett darabokat. Így azt is láthatjuk, hogy a ruhadarabot igen változatos formában és méretben készítették. Nem kifejezetten az elit viselete, minden társadalmi csoportnál találunk Európában ilyen fodrokat. Természetesen, ahogy a többi ruhadarabnál, itt is leszögezhetjük, hogy mérete és díszítése annál nagyobb, minél gazdagabb ember viselte.

Maerten de Vos: A nők büszkesége (Pride of Women), 1600 körül
http://www.metmuseum.org/Collections/search-the-collections/82616

   Ahogy a fenti németalföldi karikatúrán is láthatjuk, a korszak megítélése is kettős volt a túldíszített ruhákkal és kiegészítőkkel kapcsolatban. Mindenesetre érdemes megfigyelni a gallér készítésének részleteit és lépéseit, mely a képen jól kivehető. Az megmaradt darabok és a hasonló munkafolyamatokat ábrázoló képek segítségével tökéletesen rekonstruálhatunk fodorgallérokat. 

Lássuk az alábbiakban hogyan is készítsük el a saját "fodrunkat"!

   Egy egyszerűbb, napi szinten hordható gallért választottam, mely különáll az ingtől. Enne oka, hogy egy új karakter kialakításához választottam a kiegészítőt. A női karakter egy Nyugat-Európából, egy választófejedelemségből érkezett menyasszony egyik udvarlóhölgyének készült. Az udvarlóhölgy elnevezést gyakran fedezhetjük fel a magyar forrásokban. A nemes hölgyek udvartartásában találkozunk velük többféle elnevezéssel, mint a fent említett udvarlóhölgy, leányasszony vagy frauzimmer. Olyan hajadon kisasszonyokról van szó, akiket elküldtek egy-egy nemesasszony udvartartásába a házassága előtt. Itt nevelkedett egy ideig hasonló kisasszonyok között, mivel a nemesasszony udvartartásában egy időben három-négy lányt is fogadhatott. A lányok ruházatáról sőt gyakran kiházasításukról és hozományukról is gondoskodott az asszonyuk. Mivel itthon is gyakori a fodorgallér a hölgyeknél, ráadásul a női karakter eleve német területről érkezik, így egy nyakfodor mindenképpen dukált a karakter kialakításánál. 

   Egyszerűt szerettem volna, mivel napi használathoz terveztem, és nem reprezentációs célra. Fehér pamutvászon anyagból szabtam ki a részeket, mivel többször találkoztam "gyapot fodor" elnevezéssel a leltárakban. A pamutvásznat ismerik a korszakban, de a drágább anyagok közé tartozik még. Egy ebből készült gallér úgy gondolom illik egy nemesi udvarban nevelődő kisasszonyhoz. A gallér részeinek kiméréséhez egy adat kell csak: a nyakkerület. Ez esetünkben 35 cm lett. A gallér alapja egy 39 cm (35 cm + 4 cm varrás ráhagyás) x 20 cm-es csík. A szalagot kettéhajtjuk így egy 39x10 cm-es szalagot kapunk. A kettéhajtott sávba fogjuk berakni a fodrot. A képek sűrű gallérjai alapján feltételeztem, hogy igen sok anyagot lehet fel egy-egy ilyen kiegészítő. A gyűjteményiekben őrzött galléroknál a legkisebb hosszúság amit találtam 200 cm volt, a legtöbb 300 cm körül mozgott, de a festményeket elnézve a határ a csillagos ég (meg a kézügyességünk) lehet. Így kiszabtam két 150 cm-es csíkot a fodorhoz, amit összevarrtam, így egy 300 cm hosszú szalagot kaptam. Az egyik végét elszegtem és felvarrtam rá a fehér pamutszálból és ezüst fémszálból készített 2 cm széles csipkét. A másik oldalon cérnát húztam a vászonba, amit összehúztam és a nyakkal érintkező alaphoz tűztem. Így nem kell kézzel berakni a fodrot, és egyszerűen összeráncoltam a 3 méteres csíkot. A nyakon többféleképpen rögzíthető a gallér: használhatunk francia-kapcsot, textilgombokat és kihímzett lyukakat is kialakíthatunk, hogy összekötözzük a gallért a nyakon.

   A következő lépés a keményítés. Étkezési keményítőt bármelyik élelmiszerüzletben kaphatunk. Hatásukban semmi különbséget nem tapasztalunk textilek keményítésénél. Viszont emlékeztetném azokat, akik ragaszkodnak a teljesen korhű eljárásokhoz, hogy érdemesebb búzából vagy árpából előállított keményítőt használni, hiszen a kukorica és a burgonya alig volt ismert a kora újkori Magyarországon. De ezt már tényleg csak a legelszántabbaknak ajánlom. A keményítős vízbe beáztatom a gallért, majd kiveszem és hagyom megszikkadni egy kicsit. Közben előkereshetjük hajsütővasunkat, ugyanis formára pontosan ugyanilyen eszközt használtak a kora újkorban a fodrok kialakításához (nem mellesleg a hajgöndörítéshez is!). A vasrudat parázsba tették és a felmelegedett vasat a gallér hullámaihoz nyomták óvatosan. Ezt a jelentet láthatjuk a fenti gúnyképen is. Hogy a gallér megőrizze formáját a csipkébe vékony fonalat fűztek.

   Íme a kész gallér.

A fotóért köszönet a készítőnek, Millarcának

Mindenkinek jó munkát kívánok!

Felhasznált irodalom:Arnold, Janet: Patterns of Fashion 4. The Cut and Construction of Linen Shirts, Smocks, Neckwear, Headwear and Accessories for Men and Women C. 1540-1660. London, 1989.
Radvánszky, Béla: Magyar családélet és háztartás a XVI- XVII. században. Budapest, 1989.
Tiramany, Jenny (ed.):Seventeenth -Century Women's Dress Patterns: Book 2. Oxford, 2012.
Hagyomány és Múltidéző: https://sites.google.com/site/hagyomanyesmultidezo/