2013. december 3., kedd

A fodorgallér


   A 16-17. századi spanyolos divat egyik jellegzetes kiegészítője a gallér. Többféle típust találunk a képeken, mint a drótra feszített csipkés gallérokat, a vállra kihajtható csipkével szegett példányokat, valamint nagy támasztékkal ellátott fodrokat. Úgy gondolom a legismertebb fajta ez utóbbi, köszönhetően többek között a történeti filmeknek. Szembetűnő és extravagáns, a mai divatirányzatok között is, ez a nyakravaló dísz, így a késő reneszánsz divat egy emblematikus kiegészítője lett a köztudatban. Ezért is szerettem volna a gallérok közül egy ilyet elkészíteni elsőként.
Szepességi festő: Fiatal nő arcképe 1641.
Magyar Nemzeti Galéria
http://mek.oszk.hu/01800/01885/html/index1679.html
   A fodorgallér a magyar kora újkori divat része. Mivel nálunk a férfiak gyakrabban hordják a dolmányt és a mentét, viszonylag ritkán találkozunk vele férfiakra vonatkozó forrásokban. Ellentétben a hölgyeknél, akiknél a hozományjegyzékek, hagyatéki leltárak alapján nagyon sokféle gallértípus jelent meg. Ezt támasztják alá a korabeli festmények és rézkarcok is, ahol bizony a hölgyek különféle gallérokba öltözve pompáznak. 

   Maga a fodorgallér kétféle lehet: felvarrhatjuk az ing illetve az ingváll nyakrészére, de használhatjuk külön is, így a nyakon összekötve, különféle ruhákhoz használhatták azokat, a fodorgallér díszítése szerint. Régészeti vagy gyűjteményi darabunk sajnos nem maradt a korszakból hazánk területén, de a fenti források egyértelművé teszik, hogy nálunk is kedvelt kiegészítő volt a fodor. Többféle anyagból készítették őket mindenféle díszítéssel. Így találunk recés fodrot a Haller család lányainak tulajdonában a 17. században, Ormány Anna 1581-es jegyzékében egy gyöngyös, arany és ezüsttel hímzett darabokról olvashatunk, de van köztük islógos példány is.
   Nyugat-Európából több eredeti fodor maradt meg, de a portrékon is szép számmal látunk részletesen megfestett darabokat. Így azt is láthatjuk, hogy a ruhadarabot igen változatos formában és méretben készítették. Nem kifejezetten az elit viselete, minden társadalmi csoportnál találunk Európában ilyen fodrokat. Természetesen, ahogy a többi ruhadarabnál, itt is leszögezhetjük, hogy mérete és díszítése annál nagyobb, minél gazdagabb ember viselte.
Maerten de Vos: A nők büszkesége (Pride of Women), 1600 körül
http://www.metmuseum.org/Collections/search-the-collections/82616
   Ahogy a fenti németalföldi karikatúrán is láthatjuk, a korszak megítélése is kettős volt a túldíszített ruhákkal és kiegészítőkkel kapcsolatban. Mindenesetre érdemes megfigyelni a gallér készítésének részleteit és lépéseit, mely a képen jól kivehető. Az megmaradt darabok és a hasonló munkafolyamatokat ábrázoló képek segítségével tökéletesen rekonstruálhatunk fodorgallérokat. 

Lássuk az alábbiakban hogyan is készítsük el a saját "fodrunkat"!

   Egy egyszerűbb, napi szinten hordható gallért választottam, mely különáll az ingtől. Enne oka, hogy egy új karakter kialakításához választottam a kiegészítőt. A női karakter egy Nyugat-Európából, egy választófejedelemségből érkezett menyasszony egyik udvarlóhölgyének készült. Az udvarlóhölgy elnevezést gyakran fedezhetjük fel a magyar forrásokban. A nemes hölgyek udvartartásában találkozunk velük többféle elnevezéssel, mint a fent említett udvarlóhölgy, leányasszony vagy frauzimmer. Olyan hajadon kisasszonyokról van szó, akiket elküldtek egy-egy nemesasszony udvartartásába a házassága előtt. Itt nevelkedett egy ideig hasonló kisasszonyok között, mivel a nemesasszony udvartartásában egy időben három-négy lányt is fogadhatott. A lányok ruházatáról sőt gyakran kiházasításukról és hozományukról is gondoskodott az asszonyuk. Mivel itthon is gyakori a fodorgallér a hölgyeknél, ráadásul a női karakter eleve német területről érkezik, így egy nyakfodor mindenképpen dukált a karakter kialakításánál. 
   Egyszerűt szerettem volna, mivel napi használathoz terveztem, és nem reprezentációs célra. Fehér pamutvászon anyagból szabtam ki a részeket, mivel többször találkoztam "gyapot fodor" elnevezéssel a leltárakban. A pamutvásznat ismerik a korszakban, de a drágább anyagok közé tartozik még. Egy ebből készült gallér úgy gondolom illik egy nemesi udvarban nevelődő kisasszonyhoz. A gallér részeinek kiméréséhez egy adat kell csak: a nyakkerület. Ez esetünkben 35 cm lett. A gallér alapja egy 39 cm (35 cm + 4 cm varrás ráhagyás) x 20 cm-es csík. A szalagot kettéhajtjuk így egy 39x10 cm-es szalagot kapunk. A kettéhajtott sávba fogjuk berakni a fodrot. A képek sűrű gallérjai alapján feltételeztem, hogy igen sok anyagot lehet fel egy-egy ilyen kiegészítő. A gyűjteményiekben őrzött galléroknál a legkisebb hosszúság amit találtam 200 cm volt, a legtöbb 300 cm körül mozgott, de a festményeket elnézve a határ a csillagos ég (meg a kézügyességünk) lehet. Így kiszabtam két 150 cm-es csíkot a fodorhoz, amit összevarrtam, így egy 300 cm hosszú szalagot kaptam. Az egyik végét elszegtem és felvarrtam rá a fehér pamutszálból és ezüst fémszálból készített 2 cm széles csipkét. A másik oldalon cérnát húztam a vászonba, amit összehúztam és a nyakkal érintkező alaphoz tűztem. Így nem kell kézzel berakni a fodrot, és egyszerűen összeráncoltam a 3 méteres csíkot. A nyakon többféleképpen rögzíthető a gallér: használhatunk francia-kapcsot, textilgombokat és kihímzett lyukakat is kialakíthatunk, hogy összekötözzük a gallért a nyakon.

   A következő lépés a keményítés. Étkezési keményítőt bármelyik élelmiszerüzletben kaphatunk. Hatásukban semmi különbséget nem tapasztalunk textilek keményítésénél. Viszont emlékeztetném azokat, akik ragaszkodnak a teljesen korhű eljárásokhoz, hogy érdemesebb búzából vagy árpából előállított keményítőt használni, hiszen a kukorica és a burgonya alig volt ismert a kora újkori Magyarországon. De ezt már tényleg csak a legelszántabbaknak ajánlom. A keményítős vízbe beáztatom a gallért, majd kiveszem és hagyom megszikkadni egy kicsit. Közben előkereshetjük hajsütővasunkat, ugyanis formára pontosan ugyanilyen eszközt használtak a kora újkorban a fodrok kialakításához (nem mellesleg a hajgöndörítéshez is!). A vasrudat parázsba tették és a felmelegedett vasat a gallér hullámaihoz nyomták óvatosan. Ezt a jelentet láthatjuk a fenti gúnyképen is. Hogy a gallér megőrizze formáját a csipkébe vékony fonalat fűztek.
   Íme a kész gallér.

A fotóért köszönet a készítőnek, Millarcának


Mindenkinek jó munkát kívánok!

Felhasznált irodalom:Arnold, Janet: Patterns of Fashion 4. The Cut and Construction of Linen Shirts, Smocks, Neckwear, Headwear and Accessories for Men and Women C. 1540-1660. London, 1989.
Radvánszky, Béla: Magyar családélet és háztartás a XVI- XVII. században. Budapest, 1989.
Tiramany, Jenny (ed.):Seventeenth -Century Women's Dress Patterns: Book 2. Oxford, 2012.
Hagyomány és Múltidéző: https://sites.google.com/site/hagyomanyesmultidezo/

2 megjegyzés:

  1. Ez a gallér még csak nem is emlékeztet a festményeken ábrázoltakra. Azokat ugyanis szabályos rendszerben rakják be.
    Készítésmódját a különböző típusoknak számos helyen ábrázolják és leírják.Utána lehet nézni,hogy milyenek
    lehettek pl. a MNM Textilgyűjteményében lévő rekonstruált
    darabokon is.
    Egyébként a 16. szd.-i ásatási ruha fotója nem a boldvai leletet ábrázolja, ez a MNM- ban őrzött, u.n.Szikszói lelet képe.
    Textilrestaurátorok

    VálaszTörlés
  2. Kedves Enikő!

    Teljes mértékben egyenletes van rakva, csak én a kicsi rakás választottam, mert nekem ez jobban tetszik, mint a nagy. De ebből is igen sok megmaradt szerencsére.
    Ilyen példányok alapján:
    https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Pipkrage_-_Livrustkammaren_-_7978.tif
    Az utólagos keményítés és vasalás más kérdés, de a képeken sem mind van tökéletesre vasalva (ill. formázva, ha jobban tetszik). Mivel azóta sokszor került mosásba valóban többet kell vele bíbelődnöm, amikor keményítem, hogy szépen álljon.
    De nagyon szívesen beviszem munkába megmutatni, bár évek teltek el a bejegyzés óta, és kissé már elhasználódott. És akkor meg is nézhetjük az említett rekonstrukciót :) Hátha kedvet kapok egy nagyobbra rakotthoz is :)

    VálaszTörlés