Korcovány - a spanyol divat megjelenése a magyar hölgyeknél

Az alábbiakban egy olyan női felsőruhával foglalkozom, mely a spanyol divat hatására jelent meg hazánkban. Az írott forrásokban is szép számmal találkozhatunk vele és a régészeti leletek közt is akad rá példa. A külföldi szakirodalomban doublet néven találjuk meg, a magyarban pedig kétféle kifejezést találunk rá: a korcoványt és a bomez, wambesz kifejezéseket. 

Esterházy Pál és Esterházy Orsolya eljegyzési képe
 1652-ből . A képen Orsika  egy nyitott, sötét, aranymintás
korcoványt visel, derekán trapéz alakú fodorral.
Alatta egy oválisan lenyúló másik típusú
korcovány-félével. A felső bomez anyaga megegyezik a
szoknyáéval, ujja hasított, a csukló felé szélesedik.
(Őrzési hely: Fraknó)

Egy olyan ruhadarabról van szó, mely szorosan a női felsőtesthez simul, a külföldi példák alapján merevített is lehet. Ujjának szabása többféleképpen képzelhető el: lehet ujjatlan és ujjas. Ha ujjatlant látunk ábrázoláson, akkor is felvetül a lehetősége, hogy ugyanazt a darabot akár vendégujjal s viselhették, ugyanis gyakran találkozunk az ujjak belsejében vendégujj rögzítésére alkalmas lyuksorral. Az ujjak lehetnek zártak, hasítottak, szárnyujjak és lantujjak is. A külföldi példák és a képi ábrázolások mellett régészeti anyagban is találkozhatunk velük, például Sárospatakon a plébániatemplomban került elő egy lánykasírból, Nagylózsról, Gyulafehérvárról és legutóbb 2010-ben egy merevített, nagyon jó állapotú fémszálakkal díszített darab Sopronból a Ferences templomból.

A magyar szabásmintakönyvek is ismerik, tehát az általános magyar divat része lehetett ez a spanyol hatású ruhadarab. A kassai szabásmintakönyv alapján a 17. század második felében, már elterjedt hazánkban is.

A rekonstrukció:

Mente kötött gombokkal az Esterházy kincstárból
(Őrzési helye: Magyar Iparművészeti Múzeum, www.imm.hu)

Az elkészített darab egy fiatal hölgy számára készült, vállán kiálló és kitömött epolettel, derekán trapéz alakú fodrokkal. A korcovány ujja felcsatolható, melyeket kötözéssel rögzíthetünk az ujjak tövénél. Állógallérja közepesen magas, elől gombsorral záródik. Eddigi ismereteink szerint fém, fa és textilgombokkal is záródhattak ezek a felsőkabátok. A mi példányunkon apró fémpitykék láthatóak, melyet a fonákoldalra rögzítettem bőrszíj segítségével a pitykék súlya miatt. A másik oldalon gomblyukakat készítettem a gomboláshoz. Ismertek még hurkos záródású korcoványok és hosszabb kabátok is (Stibbert Museum, Firenze; Germanisches Nationalmuseum, Nürnberg), de a gombolás volt a legáltalánosabban elterjedt a bomezek között. A fa alapú gombokon általában selyem-vagy fémszállal különböző mintákat hoztak létre úgy, hogy a szálat feltekerték a kifúrt gombra. Ezek készítése nálunk is ismert, nem csak a spanyol divatban: gombkötő és paszományos céhek szakosodtak ezek elkészítésére, melyeket nagyobb, tojásdad formában dolmányokon és mentéken is viszont láthatunk.

Külseje anyagában mintás barna vászon, az indákat fémszálas fonállal kihangsúlyoztam. Belseje vékony szürke gyapjú. Ujja tölcsérujj, a csuklónál apró fémgombokkal záródik.

Szabásmintáján a kora újkori szokások szerint nem találunk mell és derékszűkítőket! Erre készítéskor érdemes a varrónő figyelmét kifejezetten felhívni. A hát rész és az első rész illesztése sem a hónalj alatt, hanem a hát harmadánál indul. Viszont így sem kell megijednünk a készítésénél, ugyanis a moderntől eltérő szabásvonalak biztosítják a ruhadarab passzosságát. A megrendelő nem kérte a közbélésben található merevítést, de így is eléggé testhez simul a ruhadarab. A mellrésznél a korcovány szabása nem egyenes, hanem a mellen kissé kidomborodik, a hasnál homorú, így válik passzossá a kabát. A hát és az első részek varrásánál igazíthatunk még alkattól függően, hogy teljesen illeszkedjen a viselő felsőtestére.

Magyar parasztasszony rövid ujjú bomezzel,
de valószínűleg vendégujjas,
vagy hosszú ujjú másik ruhadarab fölött.
Hans Wiegel: Trachtenbuch. Nörnberg 1577.

A derékfodrok (12db) egymást fedik, így amikor felveszik a ruhadarabot, szétnyílnak és elterülnek a berakott szoknyán. A szoknya alá akár derékpárnát is felvehetünk, a szabad mozgásban nem fog akadályozni.

A pótujjak két részből készültek, melyeket összevarrtam, csak a kézfejtől számított 15 centimétert hagytam szabadon, mivel itt a szűk tölcsérujj szintén gombokkal záródik. Ezek is  béleltek, ugyanúgy mint a korcovány. A rögzítéshez lyukakat varrtam az ujjak szélére, ezeket körbe kell hímezni. A bomez karkivágásába mindkét oldalon belülre egy-egy csíkot varrtam be, amelyeken ugyanannyi lyuk található, mint az ujjakon. Ezekbe szalagot fűzve tudjuk az ujjakat rögzíteni.

Nürnbergi szolgálólány feltúrt rögrzített puffos ujjal.
Hans Wiegel: Trachtenbuch. Nürnberg 1577.

Egy másik bomezt is készítettem az elmúlt időszakban, mely nem alakítható át mellénnyé, ujja fixen rögzül a ruhához. Viszont így maga az ujj puffos, amit szintén gyakran láthatunk ábrázolásokon, magyarok esetében is. Elől kötöttgombokat készítettem selyemfonalból, a ruhadarab ezzel záródik. Az eltérő selyemfonallal hímeztem ki a gomblyukakat is, így a sötétlila posztót feldobja az aranyszínű selyemfonál.

A korcovány egy igen gyakran viselt kabátféle. Köpeny alá is tudjuk hordani, illetve hidegebb időben rendezvényeken szerintem az  egyik legnőiesebb zárt ruhadarab igen nagy formai változatossággal. 

Jó munkát kívánok mindenkinek!

Ajánlott irodalom:
Arnold, Janet: Patterns of Fashion. The cut and construction of clothes for men and women c 1560-1620. Macmillan. London, 1985.
Mickhaila, Nina - Malcom-Davis, Jane: The Tudor Tailor. Techniques and patterns for making historically accurate period clothing. Costume and Fashion Press. Batsford. 2006.
Tompos Lilla: A korcovány az inventáriumok tükrében. Ars Decorativa 13 (1993) 89–98.
Tompos Lilla: Magyar és spanyol női viselet Magyarországon a 16. században. Korunk, 2008. (19. évf.) 7. sz. 36-45
http://epa.oszk.hu/00400/00458/00139/tomposl.html 2013.05.17. 15:49