Ha végre elkészültünk a kora újkori ingünkkel és az új ruhaderekunkkal, elkezdhetjük a hozzá illő szoknyánkat is. Szerencsére sokféle formából választhatunk, így a karakternek és az alkatunknak megfelelő szoknyát tudunk készíteni.
Ebből a korszakból már szabás mintakönyveink is vannak, illetve sok megmaradt gyűjteményi darabunk és régészeti feltárásból ránk maradt textilünk, tényleg dúskálhatunk a formákban és lehetőségekben.
Mi alapján érdemes választani?
Először is, amit minden alkalommal elmondok: a karakterünk alapján. Milyen történeti személyt szeretnék megjeleníteni, mert ahhoz kell választanom a ruhát. Tehát ha egy falusi parasztasszonyt mutatok be, értelemszerűen nem egy uszályos bársonyszoknyát tervezek el magamnak. De ha egy gazdagabb kisnemes vagyok, nyugodtan készíthetek magamnak "farkas" vagyis uszályos szoknyát. Már amennyiben tudomásul veszem, hogy sajnos a szép ruhám bizonyos időn belül meg fogja sínyleni, hogy az uszályt a földön húzom magam után...
Tehát sokféle szabásmintát választhatok, mégis röviden foglaljuk össze a tipikusabb formákat:
1. A lapokból szabott szoknya
A legegyszerűbb, ha lapokból szabom ki a szoknyámat, majd a derekát berakva, vagy húzva alakítom a derekam méretére. Ilyen fajtát őrzött meg az Iparművészeti Múzeum Esterházy gyűjteménye is, illetve a Sárospatakon megmaradt szoknyát is ilyen szabást mutatnak.
 |
| Lapokból szabott szoknya az Esterházy gyűjteményből valószínűleg Thurzó Erzsébet ruhatárából az 1640-es évekből Forrás: https://gyujtemeny.imm.hu/gyujtemeny/szoknya-feltehetoen-thurzo-erzsebet-ruhatarabol/2862?ds=eyJxIjoiU3pva255YSAtIGZlbHRlaGV0xZFlbiBUaHVyesOzIEVyenPDqWJldCBydWhhdMOhcsOhYsOzbCJ9&i=0 |
Be kell vallanom, nekem ez az egyik kedvelt szoknyaformám, mivel egyszerű az elkészítése, és anyagtakarékos is. Egyáltalán nem szégyen ez a szempont sem, mivel a korabeli ember is igyekezett rendkívül anyagtakarékos módon hozzáállni a varráshoz. Jól látjuk a régészeti leletekből, hogy az alap szabásmintákon túl az utolsó kis fecnit is felhasználták, egy kis darab maradékot sem dobtak ki, főleg nem a drágább anyagokból. Inkább "belesakkozták" a ruhába, kiegészítették a legkisebb helyeken is. A takarékosság mellett azért nagy mennyiségű anyagot lehet ebbe is beletenni, és a sziluett kialakításakor sincs probléma, megfelelő mennyiségű anyag felhasználásával, ugyanolyan szép esésű szoknyát tudunk csinálni, mint a többi szabásmintánál.
2. A körcikk
Többféle módon tudok körcikkből készíteni szoknyát, ahogy ez a modern szoknyák esetében is igaz. Nem csak félkör vagy negyedkör részeiből állíthatom össze, de körcikkek és háromszögek kombinációjára is akad példa.
Igazából itt tényleg az dönti el, melyiket válasszuk, hogy mennyi anyag áll rendelkezésünkre és melyik esését találjuk mi magunk megfelelőnek. Én most azt tudom tanácsolni, hogy készítsünk kisebb méretű próbadarabokat, ahol látjuk, melyik esése tetszik a legjobban. Emellett persze az anyagfelhasználás szempontja is közbeszólhat. Fél és negyedkörökből sok anyagot kell választanunk, így ez a variáció nem lesz pénztárca kímélő.
 |
| Juan de Alcega Libro de Geometría, Práctica y Traça című szabás mintakönyvének egyik szoknyája. |
 |
| A félkörökből kiszabott szoknya és bélése |
3. Az uszályos szoknya
Külön vettem ezt a formát, de igazából nézhetjük úgy is, hogy a körcikk egy változata. Ennek is íves szabású a dereka és az alja, de több részből szabjuk ki.
 |
| Pisaból előkerült uszályos ruha Fotó: Prosinger Lívia |
Nagyon érdekes egy ilyen szoknya, úgyhogy egy következő bejegyzésben meg is mutatom, milyen lehetőségeket kínál a "farkas" szoknya!
 |
| Toledói Eleonóra halotti ruhája Forrás: http://realmofvenus.renaissanceitaly.net/workbox/extwomclo2.jpg |
Technikai apróságok:
1. A zseb
Ez tapasztalat részemről, de érdemes elgondolkodni rajta: a zseb. Ugyan a középkorból ismerjük a gondolatmenetet, hogy az övön viseljük az apróbb tárgyakat, de a kora újkorban jelent meg először a férfi és női ruhákon zseb. Erről bővebben már írtam (itt), de a szoknya tervezésekor mindenképpen érdemes elgondolkodni ezen az "apróságon". Mindig akkor lenne rá szükség, amikor már nem tudjuk megvarrni, mert épp rajtunk van a ruhadarab, így felmérgeltem magam az idényben, és minden ruhámra varrtam nyílást, a zsebek számára. Azóta mondhatni megszűnt a "diszkomfort" érzetem...
2. Bélelni vagy nem bélelni?
A bélés nagyon szép tartást ad a szoknyának ez nem kérdés. Mivel a kora újkorban értelemszerűen nem ismerik a varrógépet, az interlockot meg főleg nem, így másképp gondolkodnak, ha a szélek eldolgozásáról van szó. A bélés bevarrása a ruháknál (tunikáknál, köpenyeknél, zekéknél, dolmányoknál stb) szinte mindenhol megjelenik a középkor és kora újkor folyamán, ennek egyik oka lehet a tisztázás is. Ha megnézzük a szabók árszabásait, akkor találunk bélelt és bélés nélküli szoknyákat, illetve más ruhadarabokat, a béleletlenek pedig olcsóbbak. Mondjuk ez teljesen érthető, sokkal kevesebb benne így az anyag , és persze a munka is... Az egy másik kérdés lehet a kutatók számára, hogy a béleletlen azért olyan, mert így olcsóbb, és majd a vásárló varrat/varr bele, vagy érdemesnek tartják így hordani. Régészeti leletnél mindenesetre általában találunk bélésmaradványt.
Hogy rekonstrukciónál mit válasszunk? Én azt tanácsolnám, hogy a mi ízlésünknek megfelelően. Én bevallom ritkán teszek teljes bélést a szoknyáimba, bár azt is bevallom, hogy selyembrokátból vagy vékonyabb selyemanyagból, ami első ránézésre is kívánja a bélést még nem varrtam magamnak szoknyát. A bársony és gyapjúfélék elbírják a "bélés nélküliséget", bár a vékonyabb posztóknál valóban lehetséges, hogy szintén szebb látványt érünk el béleléssel. Szóval itt megint az anyagválasztásunkon múlik a dolog. Ami segíthet még az a szoknya aljára varrt plusz textilsáv, ami egyben merevít is, így térjünk is át erre a kérdéskörre.
3. A tartás megerősítése:
a, Merevítés a szoknya aljában
Akár varrunk bélést, akár nem szoknyába, szebb tartást ad ha a szoknya aljába, legalább a külső díszítősáv vonalában, varrunk egy textilsávot. Erre régészeti adatunk is van, hiszen a boldvai kislány szoknyájában szintén találtak ilyet. Amit még megtehetünk, hogy ebbe a sávba egy merevebb zsinórt varrunk a fonák oldalra.
 |
| A szoknya béléséhez varrt gyapjú sáv |
b, Merevített alsószoknya
A korszakból erre is ismerünk jó pár példát, szabás mintakönyvek lapjairól és szerencsére maradt is meg belőlük. Az első ilyen merevített alsószoknyát ezek, melyek különféle formái a 20. századig kísérik a női szoknyák világát. Többféle merevítést tehetünk bele, a kora újkorban általában fapálcákat, nádat és zsinórokat találunk.
 |
| Christoph Weiditz: Trachtenbuch, (Spanyol hölgyek ábrázolása) 1505 |
c, Derékpárna
A téma megér egy következő posztot, de a homokóra forma miatt mindenképpen meg kell említenünk. A derékpárnák megjelenése is a kora újkornak köszönhetőek.
 |
| Karikatúra hölgyekkel, akik maszkot és derékpárnát viselnek, 1590 Forrás: https://digitalcollections.nypl.org/items/510d47e0-fc3a-a3d9-e040-e00a18064a99#/?zoom=true |
Nem mindenki értett egyet a korszakban a használatukkal: női szeszélynek, vagy a protestánsok a katolikus felekezet hiúságának tartották. Mindenesetre használták egész Európában, és valóban sokat segít a megfelelő sziluett kialakításában.
Az én hölgyem szoknyája:
Egy sötét rózsaszín árnyalatú selyembársonyt választottam, melyet bordó lenvászonnal béleltem.
 |
| A bélés felrajzolás után |
Mivel volt elegendő anyagom, így nem spóroltam, két félkört szabtam ki.
A derékrészt kicsit bővebbre hagytam, így apró rakásokkal a derékra igazítottam a szoknyát, majd egy selyem derékpánttal összefogtam a derékrészt.
 |
| Az összevarrt szoknya kiterítve |
Többféle módon lehet a derekat zárni. Ami biztos, hogy az eddig ismert, gyűjteményben megmaradt vagy régészeti leletként fennmaradt szoknyáknál általában egy hasítékot találunk, tehát a néprajzi anyagban ismert elől és hátul összekötős változattal nem találkoztam. Ez nem jelenti azt, hogy 100%-ig biztos, hogy nem létezett, de sok szoknya ismert Európából, szintén ezzel a megoldással, illetve régészeti leletek között, temetőfeltárásból a csípő tájékán, ha nem is maradt meg a szoknya, de francia kapcsokat találunk. Tehát valószínűsíthetjük, hogy az egy hasítékos, és úgy megkötős, és/vagy francia kapoccsal záródó változat lehetett a gyakori. Én az estek 99%ban a kapcsos megoldást szoktam választani, tökéletesen beválik. Amennyiben változik az ember derékbősége, a kapocs áthelyezése egy bizonyos méretig megoldható.
A forma, ahogy a képen láthatjuk nagyon szép, kifekszik a derék körül. A boldvai lelet alapján pedig a szoknya aljába varrtam egy posztó csíkot, ami tovább segítette a szoknya tartását. Kívül sárga pamutcsipkét varrtam a szoknya aljára díszítésként.
Díszítés:
Erről az egy kérdésről még nem beszéltünk, pedig a szoknya fontos eleme. Az írott forrásokban "prémelésnek" nevezik, amikor a szoknya aljára körben, illetve elől hímzett, vagy szövött szalagokat, illetve vert csipke sávokat varrnak fel. Ezeket a szövött, illetve csipkecsíkokat nevezik "galand"-nak. Lehetnek különféle fonalakból (selyem, pamut, gyapjú stb.), illetve nagyon kedvelik a korszakban a fémszálakat is.
Erre a szoknyára sárga pamutcsipke került egy sorban a szoknya alján, de nem közvetlenül a legszélén (egy kicsit feljebb szokott kezdődni a sáv a régészeti leletek és a gyűjteményi darabok tanúsága szerint). Hány kerüljön rá és milyen anyagból? Ez a megszokott módon a korabeli hölgyek pénztárcáján múlott, illetve a rekonstrukciónál a mi pénztárcánkon, illetve a karakterhez illő kialakításon.
Jó tervezést és munkát kívánok mindenkinek!
