Korcovány - a spanyol divat megjelenése a magyar hölgyeknél

Az alábbiakban egy olyan női felsőruhával foglalkozom, mely a spanyol divat hatására jelent meg hazánkban. Az írott forrásokban is szép számmal találkozhatunk vele és a régészeti leletek közt is akad rá példa. A külföldi szakirodalomban doublet néven találjuk meg, a magyarban pedig kétféle kifejezést találunk rá: a korcoványt és a bomez, wambesz kifejezéseket. 

Esterházy Pál és Esterházy Orsolya eljegyzési képe
 1652-ből . A képen Orsika  egy nyitott, sötét, aranymintás
korcoványt visel, derekán trapéz alakú fodorral.
Alatta egy oválisan lenyúló másik típusú
korcovány-félével. A felső bomez anyaga megegyezik a
szoknyáéval, ujja hasított, a csukló felé szélesedik.
(Őrzési hely: Fraknó)

Egy olyan ruhadarabról van szó, mely szorosan a női felsőtesthez simul, a külföldi példák alapján merevített is lehet. Ujjának szabása többféleképpen képzelhető el: lehet ujjatlan és ujjas. Ha ujjatlant látunk ábrázoláson, akkor is felvetül a lehetősége, hogy ugyanazt a darabot akár vendégujjal s viselhették, ugyanis gyakran találkozunk az ujjak belsejében vendégujj rögzítésére alkalmas lyuksorral. Az ujjak lehetnek zártak, hasítottak, szárnyujjak és lantujjak is. A külföldi példák és a képi ábrázolások mellett régészeti anyagban is találkozhatunk velük, például Sárospatakon a plébániatemplomban került elő egy lánykasírból, Nagylózsról, Gyulafehérvárról és legutóbb 2010-ben egy merevített, nagyon jó állapotú fémszálakkal díszített darab Sopronból a Ferences templomból.

A magyar szabásmintakönyvek is ismerik, tehát az általános magyar divat része lehetett ez a spanyol hatású ruhadarab. A kassai szabásmintakönyv alapján a 17. század második felében, már elterjedt hazánkban is.

A rekonstrukció:

Mente kötött gombokkal az Esterházy kincstárból
(Őrzési helye: Magyar Iparművészeti Múzeum, www.imm.hu)

Az elkészített darab egy fiatal hölgy számára készült, vállán kiálló és kitömött epolettel, derekán trapéz alakú fodrokkal. A korcovány ujja felcsatolható, melyeket kötözéssel rögzíthetünk az ujjak tövénél. Állógallérja közepesen magas, elől gombsorral záródik. Eddigi ismereteink szerint fém, fa és textilgombokkal is záródhattak ezek a felsőkabátok. A mi példányunkon apró fémpitykék láthatóak, melyet a fonákoldalra rögzítettem bőrszíj segítségével a pitykék súlya miatt. A másik oldalon gomblyukakat készítettem a gomboláshoz. Ismertek még hurkos záródású korcoványok és hosszabb kabátok is (Stibbert Museum, Firenze; Germanisches Nationalmuseum, Nürnberg), de a gombolás volt a legáltalánosabban elterjedt a bomezek között. A fa alapú gombokon általában selyem-vagy fémszállal különböző mintákat hoztak létre úgy, hogy a szálat feltekerték a kifúrt gombra. Ezek készítése nálunk is ismert, nem csak a spanyol divatban: gombkötő és paszományos céhek szakosodtak ezek elkészítésére, melyeket nagyobb, tojásdad formában dolmányokon és mentéken is viszont láthatunk.

Külseje anyagában mintás barna vászon, az indákat fémszálas fonállal kihangsúlyoztam. Belseje vékony szürke gyapjú. Ujja tölcsérujj, a csuklónál apró fémgombokkal záródik.

Szabásmintáján a kora újkori szokások szerint nem találunk mell és derékszűkítőket! Erre készítéskor érdemes a varrónő figyelmét kifejezetten felhívni. A hát rész és az első rész illesztése sem a hónalj alatt, hanem a hát harmadánál indul. Viszont így sem kell megijednünk a készítésénél, ugyanis a moderntől eltérő szabásvonalak biztosítják a ruhadarab passzosságát. A megrendelő nem kérte a közbélésben található merevítést, de így is eléggé testhez simul a ruhadarab. A mellrésznél a korcovány szabása nem egyenes, hanem a mellen kissé kidomborodik, a hasnál homorú, így válik passzossá a kabát. A hát és az első részek varrásánál igazíthatunk még alkattól függően, hogy teljesen illeszkedjen a viselő felsőtestére.

Magyar parasztasszony rövid ujjú bomezzel,
de valószínűleg vendégujjas,
vagy hosszú ujjú másik ruhadarab fölött.
Hans Wiegel: Trachtenbuch. Nörnberg 1577.

A derékfodrok (12db) egymást fedik, így amikor felveszik a ruhadarabot, szétnyílnak és elterülnek a berakott szoknyán. A szoknya alá akár derékpárnát is felvehetünk, a szabad mozgásban nem fog akadályozni.

A pótujjak két részből készültek, melyeket összevarrtam, csak a kézfejtől számított 15 centimétert hagytam szabadon, mivel itt a szűk tölcsérujj szintén gombokkal záródik. Ezek is  béleltek, ugyanúgy mint a korcovány. A rögzítéshez lyukakat varrtam az ujjak szélére, ezeket körbe kell hímezni. A bomez karkivágásába mindkét oldalon belülre egy-egy csíkot varrtam be, amelyeken ugyanannyi lyuk található, mint az ujjakon. Ezekbe szalagot fűzve tudjuk az ujjakat rögzíteni.

Nürnbergi szolgálólány feltúrt rögrzített puffos ujjal.
Hans Wiegel: Trachtenbuch. Nürnberg 1577.

Egy másik bomezt is készítettem az elmúlt időszakban, mely nem alakítható át mellénnyé, ujja fixen rögzül a ruhához. Viszont így maga az ujj puffos, amit szintén gyakran láthatunk ábrázolásokon, magyarok esetében is. Elől kötöttgombokat készítettem selyemfonalból, a ruhadarab ezzel záródik. Az eltérő selyemfonallal hímeztem ki a gomblyukakat is, így a sötétlila posztót feldobja az aranyszínű selyemfonál.

A korcovány egy igen gyakran viselt kabátféle. Köpeny alá is tudjuk hordani, illetve hidegebb időben rendezvényeken szerintem az  egyik legnőiesebb zárt ruhadarab igen nagy formai változatossággal. 

Jó munkát kívánok mindenkinek!

Ajánlott irodalom:
Arnold, Janet: Patterns of Fashion. The cut and construction of clothes for men and women c 1560-1620. Macmillan. London, 1985.
Mickhaila, Nina - Malcom-Davis, Jane: The Tudor Tailor. Techniques and patterns for making historically accurate period clothing. Costume and Fashion Press. Batsford. 2006.
Tompos Lilla: A korcovány az inventáriumok tükrében. Ars Decorativa 13 (1993) 89–98.
Tompos Lilla: Magyar és spanyol női viselet Magyarországon a 16. században. Korunk, 2008. (19. évf.) 7. sz. 36-45
http://epa.oszk.hu/00400/00458/00139/tomposl.html 2013.05.17. 15:49

Az ing és a ruhaderék között - A partlet

Joachim Beuckelaer: Négy elem - Tűz. 1570.
Őrzési hely: London, National Gallery 

Egy olyan ruhadarab kerül most előtérebe, melynek régészeti nyomát Magyarországon alig lehet megfogni. A spanyol divat viszont ismeri és gyakran használja is,  Európában a nők körében, egy általánosan elterjedt ruhadarabról van szó. Ha megnézzük Jost Amman több kiadást megélt Frauen-Trachtenbuch-ját, mely az akkor ismert világ lányainak és asszonyainak viseleteit igyekszik bemutatni, akkor a nyugat-európai területeken igen gyakran látunk egy mellig érő kis ruhadarabot a nők felsőtestén. Az angol neve "partlet", magyar megfelelőjét eddig még nem sikerült azonosítani. Mégis úgy gondolom itthon is használhatták. Egyrészt mert általánosan elterjedt a korszakban, másrészt pedig az ország területén élő német ajkú polgárságnál gyakoriak a németes és németalföldi hatást mutató ruhadarabok. A német, angol, itáliai és németalföldi festményeken, nyomtatványokon pedig igen gyakran figyelhetjük meg ezt a ruhadarabot, de erre a problémakörre még később visszatérünk.

A ruhadarab anyaghasználat szempontjából és ebből adódóan a viselési módban eltérhet.  Az ismert adatok alapján én kétféle csoportba sorolom ezeket: az egyik egy vászonból varrt ingféle, a másik pedig egy posztó/brokát ruhaféle, mely leginkább egy kis kabátkához (bizonyos formái "mini-köpenyhez") áll a legközelebb.

A képeken minden társadalmi csoportnál megtaláljuk a legszegényebbektől a leggazdagabb hölgyeik. Eltérés a díszítésben és az anyaghasználatban látszik.

A vászon partlet

A vászon partletet mindig ing fölött a ruhaderékkal kombinálva viselték. A fűzős vagy kapcsos ruhaderék fölött vagy abba betűrve, de mindig az ingnyakat takarva vették fel. Mivel ezt a ruhadarabot sokan nem ismerik, gyakran látni mell alatt végződő fűzős ruhaderekat ruharekonstrukciókon. Viszont ha jól megnézzük az ábrázolásokat, akkor rá kell jönnünk, hogy olyan ruhaderékkal van dolgunk, mely fölött mellig érő partletet viseltek! 

Vincenzo Campi: Gyümölcsárus. 1580. Őrzési helye: Milánó

Az ingnyak nem mindig látszik ki az ábrázolásokon alóla, de az egyértelmű, hogy nem állógalléros inggel viselték, hanem kerek vagy szögletes nyakkivágással. Rögzítése két oldalt kötözéssel illetve oldalt és elől apró gombos fejű ruhatűkkel történt. Ez utóbbiakat találhatjuk meg hazánkban sírokban a mell környékén, s emiatt gondolom, hogy a partlet nálunk is ismert lehetett.

Nyakuk általában magas, de lehet zártan és nyitottan is hordani. A magas nyak berakott fodorban végződik. Ez utóbbi, úgy tűnik, jellegzetessége a vászonból készült daraboknak. Ugyanúgy megtaláljuk Angliában és német területen, mint Itáliában. Az itáliai divatra jellemző, hogy a női ingek kivágottabbak a többi Európai országhoz képest, minden bizonnyal az időjárás adta lehetőségek miatt. Ennek ellenére a partlet ugyanúgy megjelenik náluk is, mint zárt ingnyakat helyettesítő viseleti elem.

Szabásminta

Elkészítése nem túl bonyolult és túlzottan sok anyag sem kell hozzá, mivel nem fedi a teljes felsőtestet.  A legtöbb anyag a fodorgallérhoz kell, amit szépen be kell rakni felvarráskor, hogy megfelelően álljon.

Elkészült vászon partlet a ruhaderék alatt.

Bélelt, melegebb partlet

A másik egy bélelt, kifejezetten az ing és a ruhaderék fölött hordott ruhaféle. A vászon partletnél megismert formáktól eltérhet, ugyanis a négyzetes, kar alatt összetűzött, illetve összekötött forma mellett találunk a vállon körbefutó, félkörös formákat is. 

Frankfurti hajadon.
Vállán kör-partlet valószínűleg bársonyból.
Jost Amman. Frauen-Trachtenbuch.
1586. Nürnberg

Kölni szolgálólány.
Mellkasán hónaljban megkötött
 négyzetes partlet.
Jost Amman: Frauen-Trachtenbuch.
1586. Nürnberg

Engem ez az utóbbi, kis kör alakú partlet jobban megfogott, így egy ilyet készítettem el.  Elől rejtetten francia kapcsokkal záródik. A vörös posztóanyag fehérítetlen vászonnal van bélelve.  Kívül a vörös posztón zöld paszomány fut körbe egy sorban díszítésképpen. Felálló nyakából a vászon partlet és a nyakfodor is kilátszódhat, valamint lehet hidegebb időkre szőrmével bélelni.

Szabásmintája annyiban tér el a fentiektők, hogy hónaljnál nem szerkesztjük ki a karkivágást, mindössze félkört vagy kissé szögletes ovális-negyedet rajzolunk. 

Hűvösebb őszi és tavaszi napokra, de egy-egy hidegebb, szelesebb augusztusi estére is ajánlani tudom a 16-17. századdal foglalkozó hölgyeknek!

Ajánlott irodalom: 

Mickhaila, Nina - Malcom-Davis, Jane: The Tudor Tailor. Techniqies and patterns for making historically accurate period clothing. Costume and Fashion Press. Batsford. 2006.

Nürnbergi szolgálólány.
Jost Amman: Frauen-Trachtenbuch,
1586. Nürnberg