Egy kis dombra lecsücsülünk - avagy nagyon kell egy sámli

Általában textilekkel foglalkozom, de a szükség nagy úr. Emellett úgy döntöttem, hogy az újabb bejegyzéseimben kiegészítőkre is fogok gondolni, így következzen egy ilyen "új típusú bejegyzés". Hátha másnak is elindítom a fantáziáját, és elég bátor lesz belekezdeni valami újba is a karakteréhez.
Egy táborban sokféle ülőalkalmatosságra van szükség. Mivel nem ülünk sokáig egy helyen, a kisebb ülőkék gyakran "cserélnek" gazdát. Már több éve megfogalmazódott bennem, hogy épp ezért jó lenne egy saját kisszék. Ami ugyan a szokásos problémát is felveti: minél komplettebb az ember felszerelése annál több holmid is lesz. De a mégis igen hasznos, ha az ember szeretne egy kicsit megpihenni. Akár a tűz melletti kisebb munkákhoz, akár a tábori tevékenységhez (fonás, szövés, varrás) igen hasznos egy saját ülőalkalmatosság. Így a héten nekiálltam a kivitelezésnek!
Tudtam, hogy nagyon sokféle kisszék-fajtát fogok találni, úgyhogy gyűjtöttem sokfélét, és a végén arra bíztam a választást, melyik tetszik a legjobban, melyiknek praktikus a formája és mérete, illetve melyiket fogom tudni beszerezni a legkönnyebben ezek közül.

A képek és a gyűjteményben megmaradt kisszékek közül nagyon sok fajtát találtam, de legjobban a stabil, négylábú sámlifélék tetszettek. Ezt a fajtát még ma is gyakran megtaláljuk falusi környezetben, tehát egy jól bevált 500-600 éves formáról beszélünk. Határozottan emlékszem két egyszerű darabra a nagyszüleimnél, amit az udvari munkákhoz használtunk, és kisgyerekként az egyik kedvenc ülőalkalmatosságom volt.

Hihetetlenül hangzik, de három napja pedig pont szembe jött velem a boltban egy ugyanilyen, kétféle méretben, így el is dőlt melyik formát fogom választani.
Kétféle méretben sikerült beszereznem a sámlit. Az nagyobbik méret is inkább a "lekuporodós" munkákhoz felel meg, de hordozni mindenképpen könnyű tábori körülmények között. A kisebbik inkább lábzsámolynak lehet jó, de ha az ember többet ül, akkor jó feltenni a lábát.

 Illetve a korabeli vallásosságra gondolva a korszakban akár imazsámolynak is tökéletesen megfelel.

Zmeskál Jób és családjának epitáfium képe
http://opac3.npt.monguz.hu/record/-/record/display/manifestation/RECORD3571/edee3b5f-638c-4434-bc68-087d33cb0bff/solr/0/24/1/5/personOrder/asc

Mindkét fajtához lehet kisebb párnát készíteni, amit az elkészítés után fel is vettem az "elkészítendők" listára.
Nagyon szép faragott darabokat is találtam, de én egy másik díszítési formát szerettem volna: egy igazi festett sámlit. Sok festett bútorról tudunk a középkor és a kora újkor folyamán, ezt a fajta sámlit pedig a 20. századig festették. Úgy döntöttem, hogy a 17-18. századi magyarországi festett bútorokról fogok motívumokat venni, hiszen nagyon sok világi és templomokban megmaradt kazettás bútor és mennyezet maradt ránk.

Festett és ácsolt láda az 1400-as évekből
http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/3-1119.html

Festett menyasszonyi láda a 17. századból
http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/3-1119.html

Kórósi templom mennyezete
http://www.turistamagazin.hu/isten-hajlekanak-festett-mennyei-2.html

Kórósi templom bútorzata és mennyezete
http://www.turistamagazin.hu/isten-hajlekanak-festett-mennyei-2.html

Tehát a Kárpát-medencében igen nagy hagyománya van a bútorfestésnek, így végül két láb- vagy imazsámolyt és két kisebb ülőzsámolyt készítettem el.

A sámlikon a korszak motívumainak megfelelően tulipánok, szegfüvek, gránátalmák és indaminták láthatóak. 

Októberben kiderül, mennyire lesznek jól használhatóak egy 17. századi tábori életképben!