A kora újkori képeken sokféle lábbelit láthatunk: csizmákat, cipőket, sőt a kora újkor egyik legjellegzetesebb lábbelije a papucs kapcával, ami török mintára kifejezetten kedvelt a férfiak körében. Na de mit viselnek a cipőben? Ez a képeken szinte egyik alkalommal sem látszik, hiszen a hölgyeknél eltakarja a szoknya a férfiaknál a passzos, magyaros nadrág. Azt látjuk a nyugat-európai viseleteknél, hogy a férfiak harisnyákat viselnek a nadrág alatt, akár csizmát, akár cipőt húznak a lábukra. Ezek kétfélék lehetnek: szőtt anyagból kiszabott és összevarrt harisnyák, vagy kötött áruk. a hölgyeknél itt sem könnyebb a dolog, bár mivel nem csak portrék állnak a rendelkezésünkre, azért egy-két képen mégis csak "kilóg a lóláb" és láthatjuk, hogy a hölgyek is harisnyákat viselnek. A mai értelemben vett bokáig érő zoknikkal nem találkozunk. Vagyis a 16. század elején van egy bizonyos típus, de azt is harisnyával kombinálva viselik, úgyhogy erre majd egy másik bejegyzésben térjünk ki. Nálunk közelebb hozhatnak a megoldáshoz az írott források és a régészetiek. Sajnos egyelőre nem találtam nyomát régészeti leletanyagban a korszakból cipő alatt viselt holmiról, de úgy gondolom idő kérdése lesz a dolog. Tehát marad az írott forrás és bizony itt már találkozunk harisnyákkal!
 |
| Női alak lábán látható harisnya Chiesa di San Fiorenzio, Olaszország |
Radvánszky Béla gyűjtött össze többet leltárakból, de itt is érdemes felhívni a figyelmet a részletekre. a báró úr munkája nagyon jó alap a kutatás megkezdéséhez, de ahogy minden történeti kutatásnál, ragaszkodjuk az eredeti forráshoz, és igenis nézzük meg mit ír a szöveg pontosan! Ugyanis nem írja a legtöbb helyen, hogy szabott lenne a kapcánk vagy a harisnyánk, de Radvánszky már így interpretálja. Ez számunkra azért baj, mert mi most kifejezetten kötött árut keresünk. Tehát női kapcákat és harisnyákat is találunk felsorolva. Ez két dolog miatt fontos: a hölgyek is hordanak kisebb bokáig érő lábravalót, de nem zokninak hívjak (a szót nem ismerik még a korban a szótárak szerint sem). És akkor itt a harisnya kifejezés, amivel újabb bajba kerülünk: ugyanis a harisnya posztó lábbelit jelent, ami férfi és női viselet is lehet, de inkább a férfiaknál találjuk meg. Ráadásul a korabeli szótárakkal is bajba kerülünk: Pápai Páriznál a latinból ismert "pedulis", itt egyértelműen kapca, botos néven fut, és a harisnya nincs is benne a lehetőségek között a felsorolásban. Szenczi pedig fel sem hozza a harisnyát, mint kifejezést a szótárában. Magát a szót ismerik, de érdemes elgondolkodnunk, hogy a kifejezések pontosan mit is takarnak, mert nem mindig a mai jelentéstartalom áll mögöttük.
Épp ezeken gondolkodtam, így úgy éreztem megéri elindítani egy "lábon hordott" sorozatot, és a kötött áruk is megérnek egy-két bejegyzést!
Kezdjük a hölgyekkel, mert egy igen izgalmas kutatásba botlottam bele tavaly ilyenkor, és olyannyira magába szippantott, hogy még jövőre is lesz vele aktívan dolgom.
 |
| A texeli feltárásból előkerült harisnya |
2014-ben előkerült Hollandiában a Texel-sziget mellett egy hajóroncs, amiből gyönyörű tárgyakat hoztak föl a búvárok. Nagy sajtóvisszhangot kapott, főleg, hogy textileket is szép számmal találtak. Ez különösen érdekes a szakemberek számára, mivel tengervízből előkerült textilek restaurálásra egyelőre nem igazán ismerünk protokollt, tehát kihívást jelent a restaurátor szakma számára is.
Tavaly decemberben megjelent a leideni Textile Research Center oldalán egy felhívás, ahol gyakorlott és lelkes kézi kötéssel foglalkozókat kerestek, akik részt vennének az előkerült harisnyapár feldolgozásában. Nos én belevágtam. Kétszer mentünk ki, ahol megismerkedtünk az addigi kutatási eredményekkel és megnézhettük az eredeti leleteket is. És persze megpróbáltuk újrakötni a harisnya részeit is. Kipróbáltunk több az eredetihez nagyon hasonló fonalat, és kiválasztottuk, mivel szeretnénk dolgozni.
 |
| A különböző fonalminták, amiket kipróbáltunk |
Maga a hangulat is remek volt, nagyon sokféle ember gyűlt össze, első körben több mint 150 embert érdekelt egész Európából ez a különleges ruhadarab. Végül 40-en maradtunk, akik elvállaltuk, hogy a kutatók által megadott paraméterekkel újrakötjük a harisnyát, hogy tanulmányozhassák majd, és 2019-ben egy kiállítás is születhessen a projekt kapcsán. Egy gyönyörű, de igen vékony selyemfonalat választottam, mely hímzőfonal vastagságú, a hozzá tartozó kötőtű pedig 0,7 mm átmérőjű... igen, nem írtam el nincs 1 mm...
 |
| A két magyar a "harisnya-projektben". Végh Anettal az első próbakötéseinket készítjük |
Kötés a kora újkorban
És akkor mesélek most elöljáróban egy kicsit a kötésről, mert a következő posztokban bizony kötött árukról lesz többségében szó.
És akkor mesélek most elöljáróban egy kicsit a kötésről, mert a következő posztokban bizony kötött árukról lesz többségében szó.
Egy olyan több ezer éves eljárásról van szó, amelyet régészeti és történeti kutatásban igazából az elmúlt években kezdtek el mélyebben nézegetni Európa szerte. Ez a projekt (https://www.trc-leiden.nl/index.php?option=com_content&view=article&id=659%3Atexel-silk-stockings-project-and-workshops-at-the-trc&catid=75%3Atextile-moments&Itemid=256&lang=en) és az Archaeological Textile Review (http://www.webshophum-en.ku.dk/shop/2018-subscription-archaeological-2310p.html) idei tematikus kiadása is mutatja, hogy most kezdik a kutatók is újra felfedezni, hogy a kötés története kimaradt a középkori és kora újkori viselettörténet mélyebb összefoglalói közül.
Ha a korszakunkat nézzük, azt láthatjuk, hogy a 16, században egyértelműen megjelennek a kötött áruk a viseleti elemek között, így sapkák, kesztyűk, kabátfélék és harisnyák is szép számmal akadnak a gyűjteményi darabok és a régészeti leletek között Európa szerte. Méghozzá nagyon magas színvonalon, professzionalizálódott, céhes keretek között, fémszállal és fémfonallal, hímzésekkel is készülnek darabok!
Ha a korszakunkat nézzük, azt láthatjuk, hogy a 16, században egyértelműen megjelennek a kötött áruk a viseleti elemek között, így sapkák, kesztyűk, kabátfélék és harisnyák is szép számmal akadnak a gyűjteményi darabok és a régészeti leletek között Európa szerte. Méghozzá nagyon magas színvonalon, professzionalizálódott, céhes keretek között, fémszállal és fémfonallal, hímzésekkel is készülnek darabok!
 |
| Női selyemszálból kötött felsőkabát, Itáliai eredetű, készült 1630-1650 körül. Patricia Harris Gallery of Textiles & Costume, Royal Ontario Museum. |
Én két úton találtam a témára: a lábravalók lévén, mivel harisnyakötő céh iratait találtam az Egyetemi Könyvtár iratai között, illetve ez a holland projekt is segített, hogy felfigyeljek, mennyi kötött árut is ismerünk.
Így a női lábravaló harisnyákat kezdtem készíteni, miközben az itthoni írott adatokat is elkezdtem felgyűjteni. Bizony a magyar nemes hölgyek listáiban szép számmal találunk, de nem harisnya hanem strimfli, strinfli, strimf, strimpf és egyéb változatokban vagyis a német Strumpf, Strümpf változatait használják a megjelölésre. Írnak selyem, szőr (vagyis gyapjú) pamut és cérna fajtákat, tehát többféle alapanyagból készítették, valószínűleg más időpontra (téli-nyári fajták) illetve különféle alkalmakra és társadalmi csoportok szerint is lehettek különbségek. Mivel az első magyarországi hivatalos harisnyakötő céhek a török kiűzése után, német mintára jelentek meg, bizony előtte háziiparra kell gondolnunk, illetve be is hozhattak külföldről, mivel német területen már a 16. században is ismerünk harisnyakötőket. Jó kérdés, hogy élhetett-e a kettő forma együtt: véleményem szerint igen, hiszen a textil-feldolgozóipar más területein is igen gyakran találkozunk ezzel. Ilyen például a bujavászon készítése mely még a 18. században is háziiparban és céhes iparban is megtalálható!
A kötött női harisnya
Nos tehát hogy kell elképzelni egy ilyen női, kötött harisnyát? Általában térdig érő, passzos ruhadarabról van szó, melyen többféle díszítés lehetett. Általában hátul a vádli közepén találunk egy egyszerű, lefelé futó mintasort, ugyanis itt szűkítik a harisnyát. Ebből adódóan a harisnyák nagy rész úgy tűnik a térdtől a lábujjig készült. Elképzelhető, hogy készültek a lábujjtól indított variánsok is, ahogy ma is mindkét irányt ismerjük, de a két legkorábbi ismert leírás (egy német és egy angol), fentről indul. A sarkat ahogy ma is többféleképpen alakították ki, több példát láthatunk erre is, a lábfejet pedig minimum kétféleképpen készítették. Ami mindben közös az a kötőtűszám: ezt a ruhadarabot 5 kötőtűvel készítették, hiszen a körkötőtű sokkal később jelenik meg.
További díszítések a bokán szoktak megjelenni - a leideni darabon egy igen gyakori, reneszánsz virágminta látható.
Így a női lábravaló harisnyákat kezdtem készíteni, miközben az itthoni írott adatokat is elkezdtem felgyűjteni. Bizony a magyar nemes hölgyek listáiban szép számmal találunk, de nem harisnya hanem strimfli, strinfli, strimf, strimpf és egyéb változatokban vagyis a német Strumpf, Strümpf változatait használják a megjelölésre. Írnak selyem, szőr (vagyis gyapjú) pamut és cérna fajtákat, tehát többféle alapanyagból készítették, valószínűleg más időpontra (téli-nyári fajták) illetve különféle alkalmakra és társadalmi csoportok szerint is lehettek különbségek. Mivel az első magyarországi hivatalos harisnyakötő céhek a török kiűzése után, német mintára jelentek meg, bizony előtte háziiparra kell gondolnunk, illetve be is hozhattak külföldről, mivel német területen már a 16. században is ismerünk harisnyakötőket. Jó kérdés, hogy élhetett-e a kettő forma együtt: véleményem szerint igen, hiszen a textil-feldolgozóipar más területein is igen gyakran találkozunk ezzel. Ilyen például a bujavászon készítése mely még a 18. században is háziiparban és céhes iparban is megtalálható!
A kötött női harisnya
Nos tehát hogy kell elképzelni egy ilyen női, kötött harisnyát? Általában térdig érő, passzos ruhadarabról van szó, melyen többféle díszítés lehetett. Általában hátul a vádli közepén találunk egy egyszerű, lefelé futó mintasort, ugyanis itt szűkítik a harisnyát. Ebből adódóan a harisnyák nagy rész úgy tűnik a térdtől a lábujjig készült. Elképzelhető, hogy készültek a lábujjtól indított variánsok is, ahogy ma is mindkét irányt ismerjük, de a két legkorábbi ismert leírás (egy német és egy angol), fentről indul. A sarkat ahogy ma is többféleképpen alakították ki, több példát láthatunk erre is, a lábfejet pedig minimum kétféleképpen készítették. Ami mindben közös az a kötőtűszám: ezt a ruhadarabot 5 kötőtűvel készítették, hiszen a körkötőtű sokkal később jelenik meg.
További díszítések a bokán szoktak megjelenni - a leideni darabon egy igen gyakori, reneszánsz virágminta látható.
 |
| A texeli harisnya bokáján látható virágminta |
Kétféle további díszítés képzelhető még el:
1. Toledói Eleonoróa lábán egy olyan harisnyát találtak, mely mindkét száron 4, hosszanti vonalban ismétlődő mintasorból állt. Ez már valóban a kötés magasabb foka, bonyolult de szép kidolgozású darab járt Cosimo de Medici szeretett feleségének.
 |
| Toledói Eleonóra temetési harisnyája Őrzési helye: Pitti palota, Firenze |
2. Toledóban láttam olyan, vastagabb, gyapjúból készült darabokat, melyek egyszerűek a kötésmintát nézve: szinte csak sima kötést láthatunk, de többszínűek, lábujj nélküliek (!) és a bokán nem kötött, hanem az harisnya elkészülte után ráhímzett színes virágmintát találunk.
Tehát elmondhatjuk, hogy rendkívül sokféle megoldás létezett már a régészeti leletek alapján is.
Lássunk most egy egyszerűbb alapdarabot:
Az elkészült mintadarab 100% jó minőségű merinó gyapjúból készült, élénk színben. A sárga kedvelt szín a korszakban, ilyen például a stockholmi Royal Armoury-ban őrzött X Karl Gustavhoz köthető harisnyapár is.
 |
| Harisnya a Royal Armoury gyűjteményéből |
Úgy tűnik, hogy hátul a vádlinál és a lábfejnél a szűkítéseket egy díszítősávval oldották meg, így a nyomot hagyó szaporítás és fogyasztás nem látszik, ellenben egy nagyon esztétikus, folyamatos mintasor fut végig a lábbelin. Zoknit már korábban is kötöttem, de ezt a megoldást pofonegyszerűnek és egyszerre zseniálisnak is éreztem, amikor rájöttem miért tették oda, ahová. tehát díszít és elfed egyszerre :)
Általában a következő mintasort használják: 2 fordított 2 sima 2 fordított. Ez a négyes adja ki a sávot, míg körben sima szemeket kötünk. Ha még ezt tovább szeretnék díszíteni, akkor a sáv külső oldalán fordított szemekből alakítják ki a cikk-cakk mintát. a további szemek mind sima lekötésűek.
Általában a következő mintasort használják: 2 fordított 2 sima 2 fordított. Ez a négyes adja ki a sávot, míg körben sima szemeket kötünk. Ha még ezt tovább szeretnék díszíteni, akkor a sáv külső oldalán fordított szemekből alakítják ki a cikk-cakk mintát. a további szemek mind sima lekötésűek.
Én Toledói Eleonóra térd alatti rombuszmintáit, valamint a sima sávmintát használva készítettem el a sárga és vörös alapdarabot:
 |
| Vörös és sárga gyapjúharisnya |
 |
| A lábszár rombuszmintái |
 |
| A vádlin végig futó sorminta |
Folytatása következik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése