Merevített felsőruházat 2. - a kora újkori fűző

Angol fűzőrekonstrukció (a kép illusztráció)

A korábbiakban a ruhaderékba bevarrt merevítésekről esett szó, ebben a bejegyzésben a ruhaderék alatt viselt fűzők kerülnek górcső alá. Több forma képzelhető el ebben az esetben is. Ebből én egy ritkásan merevített fűzőt készítettem el. 

A fűző összeállítás közben

A szabása megegyezik a ruhaderekak szabásával. 4 részből áll: két részből szabott szimmetrikus mintából készül a hátrész, és a háton ferdén varrtam hozzá a két elülső részt.  A hátával együtt vágtam ki a vállpántokat. Az eddig ismert példák alapján valószínűleg volt olyan ruhaderék illetve fűző, melynél a vállpántokat külön vágták ki és varrták hozzá a ruhához, attól függően mennyi anyag állt rendelkezésre. Egyben kiszabni azért jó, mert tapasztalatom szerint strapabíróbb így a ruha. A fűző elől záródik, melyet szalaggal vagy zsinórral rögzíthetünk szorosan. Elől nem varrtam hozzá a pántot a fűzőhöz, hanem lyukat készítettem a pánt végére, s szalaggal rögzítem a pántokat a fűző elejéhez. Erre több Tudor-kori angol és német gyűjteményben őrzött 17. századi fűző szolgáltat alapot. Mint korábban említettem, nálunk egyáltalán nem maradt meg ruhaderék alatt viselt fűző, de az ismert spanyol viselet és a képi ábrázolások alapján minden valószínűség szerint hordtak ilyet a kora újkori nők. 

A fűzők valószínűleg a szoros ruhaderekakból alakultak ki. Ebből a viszonylag egyszerű formából fejlődött tovább, alsóruhává alakulva. A derék részen derékfodrok jelentek meg, melyek szétterülnek a csípő vagy a derékpárna fölött, s gyakran találunk rajtuk a szoknya, alsószoknya vagy a merevített alsószoknya (petticoat) rögzítésére szolgáló lyukakat. 
Ez a fűzőm egy egyszerűbb, korai forma jegyeit hordozza. Mindkét oldalon 7-7 merevítés található benne. hátul pedig 2-2 szál segíti a derék egyenesen tartását. A kék lenvászon és a tört fehér lenvászon bélésbe rézsútosan varrtam be a dupla szál madzagot, ami így követi a test formáját, mégis összébb szorítja a felsőtestet. A fűző két szélén lyukakat alakítottam ki, ezekbe lehet a szalagot fűzni. A kék anyag és a bélés közé a lyukak alatt vékony bőrszíjat varrtam be. Ezt a lyukaknál szintén kilyukasztottam. A bőrcsík merevít is, valamint nem feslik szét olyan könnyen a lyuk, amikor összefűzöm, nem csupán a textil terhelődik.

A fűzést lehet szabadon hagyni, de gyakran megjelenik, főleg angoloknál, hogy a fűző elé "bepótolnak" egy anyagdarabot. ami elfedi a fűzést. Nálunk ruhaderékon akad egy ilyenre régészeti lelet. Miskolcon az Avasi templomban Miskolczi Ambrusné (+1588), született Illavölgyi Katalin ruhadereka elől fűzősen záródik, de a bal oldalról indulva egy másik a ruhaderékkal megegyező anyagból (szintén vörös selyem) a jobb oldalra egy hajtásba csatlakozik és eltakarja a fűzős részt. Én a fűzőn az angol példákat használva olyan brokátanyagot helyeztem el a betoldáson, amely díszes, a minták centrális részein igazgyöngyöket varrtam fel. A bepótlás egy fűzős ruhaderék alól kilátszódhat, nem kell a fűző fölé másik inget vagy ingvállat venni.

Ajánlott irodalom:

Arnold, Janet: Patterns of Fashion. The cut and construction of clothes for men and women c 1560-1620. Macmillan. London, 1985.

Mickhaila, Nina - Malcom-Davis, Jane: The Tudor Tailor. Techniqies and patterns for making historically accurate period clothing. Costume and Fashion Press. Batsford. 2006.

Waugh, Norah: Corsets and Crinolins. Theatre Art Books. Batsford, 1990.