Skófium

Az alábbiakban egy olyan női felsőruhával foglalkozom, mely a spanyol divat hatására jelent meg hazánkban. Az írott forrásokban is szép számmal találkozhatunk vele és a régészeti leletek közt is akad rá példa. A külföldi szakirodalomban doublet néven találjuk meg, a magyarban pedig kétféle kifejezést találunk rá: a korcovány t és a bomez, wambesz kifejezéseket.  Esterházy Pál és Esterházy Orsolya eljegyzési képe  1652-ből . A képen Orsika  egy nyitott, sötét, aranymintás korcoványt visel, derekán trapéz alakú fodorral. Alatta egy oválisan lenyúló másik típusú korcovány-félével. A felső bomez anyaga megegyezik a szoknyáéval, ujja hasított, a csukló felé szélesedik. (Őrzési hely: Fraknó) Egy olyan ruhadarabról van szó, mely szorosan a női felsőtesthez simul, a külföldi példák alapján merevített is lehet. Ujjának szabása többféleképpen képzelhető el: lehet ujjatlan és ujjas. Ha ujjatlant látunk ábrázoláson, akkor is felvetül a lehetősége, hogy ugyanazt a darabot ak...

Egy olyan ruhadarab kerül most előtérebe, melynek régészeti nyomát Magyarországon alig lehet megfogni. A spanyol divat viszont ismeri és gyakran használja is,  Európában a nők körében, egy általánosan elterjedt ruhadarabról van szó. Ha megnézzük Jost Amman több kiadást megélt Frauen-Trachtenbuch-ját, mely az akkor ismert világ lányainak és asszonyainak viseleteit igyekszik bemutatni, akkor a nyugat-európai területeken igen gyakran látunk egy mellig érő kis ruhadarabot a nők felsőtestén. Az angol neve "partlet", magyar megfelelőjét eddig még nem sikerült azonosítani. Mégis úgy gondolom itthon is használhatták. Egyrészt mert általánosan elterjedt a korszakban, másrészt pedig az ország területén élő német ajkú polgárságnál gyakoriak a németes és németalföldi hatást mutató ruhadarabok. A német, angol, itáliai és németalföldi festményeken, nyomtatványokon pedig igen gyakran figyelhetjük meg ezt a ruhadarabot, de erre a problémakörre még később visszatérünk. Joachim Beuckelaer: ...

Angol fűzőrekonstrukció (a kép illusztráció) A korábbiakban a ruhaderékba bevarrt merevítésekről esett szó, ebben a bejegyzésben a ruhaderék alatt viselt fűzők kerülnek górcső alá. Több forma képzelhető el ebben az esetben is. Ebből én egy ritkásan merevített fűzőt készítettem el.  A fűző összeállítás közben A szabása megegyezik a ruhaderekak szabásával. 4 részből áll: két részből szabott szimmetrikus mintából készül a hátrész, és a háton ferdén varrtam hozzá a két elülső részt.  A hátával együtt vágtam ki a vállpántokat. Az eddig ismert példák alapján valószínűleg volt olyan ruhaderék illetve fűző, melynél a vállpántokat külön vágták ki és varrták hozzá a ruhához, attól függően mennyi anyag állt rendelkezésre. Egyben kiszabni azért jó, mert tapasztalatom szerint strapabíróbb így a ruha. A fűző elől záródik, melyet szalaggal vagy zsinórral rögzíthetünk szorosan. Elől nem varrtam hozzá a pántot a fűzőhöz, hanem lyukat készítettem a pánt végére, s szalaggal rögzítem...

Egy olyan felsőruhával fogok az alábbiakban foglalkozni, melyről mostanában többen is kérdeztek, úgyhogy épp itt az ideje, hogy kicsit összefoglaljuk, mit is tudunk a kora újkori köpenyekről. Nem új formaként jelenik meg a korszakban, hiszen a köpenyek a legkorábbi ruhaábrázolások és leletek közt ott vannak. Jellegzetességük a korszakban, hogy általában ívben szabottak, de több, különböző alakú darabból tevődnek össze. Lehetnek félkör, teljes kör, vagy ovális alakúak, s találkozhatunk galléros és csuklyás változatokkal is. Köpeny Egy teljes kör köpeny elkészítését kérte tőlem egy barátom, aki csuklyás változatot szeretett volna. A köpeny sűrű szövésű barna lenvászonból készült, bélése szintén lenvászon, piszkosfehér színből.  A kapcsozását kézzel készített 3 cm nagyságú francia kapcsokkal oldottuk meg. A kapcsokat bőrtulipánokra varrtam föl, melyek mindkét oldalon megtalálhatóak, így a ruhadarab ki-be fordítható. A kör átmérője 240 cm, így igen hosszú, a viselő lábs...

  A 16. századtól többféle a női felsőtest szabályozására alkalmas alsóneműt készítettek. Ezek különféle textíliák közé varrt valamilyen merevítők sorából állnak. A merevítés egyik legismertebb fajtája a halcsont vagy korabeli nevén cetszila . A bálnafélék egy részének szájában nem fogakat, hanem úgynevezett szilákat találunk, mellyel megszűrik a táplálékot a vízből. A szilák  a bálnák felső állkapcsából lelógó szarulemezek. Ezek elég merevek a ruházat és a felsőtest merevítésére, ha belevarrjuk a ruha rétegeibe őket, de nem túl ridegek, így viselés közben a folyamatos használat közben nem törnek el. A kora újkorban sokkal több bálnát vadásztak mint, ma, de így is gyanítható, hogy nem a legszegényebb rétegek viselték a felhasználásával készült ruhadarabokat. Emiatt másféle merevítést is használtak, például különféle fákat, fa lapokat esetleg vesszőket. Erre, ahogy egy korábbi bejegyzésben utaltam, magyarországi példáink is vannak.    Lehetséges még az a megold...

   A férfi ruházatról összefoglaló jelleggel írtam már korábban, de több dolmány elkészítése után elérkezettnek láttam az időt egy részletesebb összefoglaló megírására.    Két barátomnak készítettem el egy-egy dolmányt. A kérésük az volt, hogy lehetőleg ragaszkodjunk a korhűséghez, aminek én nagyon örültem, mert elég sokféle megoldást látok jelenleg a hagyományőrzők közt, ami a leletek alapján nem bizonyított, vagy ismerve a korszak textilkészítési szokásait nem kivitelezhetőek. A harmadik dolmány egy kiállításra készült, szintén katona karakteréhez. Félreértések elkerülése végett, nem mások munkáját akarom kritizálni, de az én célom az volt, hogy a régészeti és történeti adatok alapján készítsem el a ruhadarabokat és mindenképpen ehhez ragaszkodjak, ne a mai modern szabás-varráshoz. Ha pedig más tudja használni az én adataimat, akkor használja bátran :)     Az igazság az, hogy mire végigírtam a bejegyzést, iszonyúan sok kérdés merült föl bennem a szaki...

Amint az ember eldönti, hogy hagyományőrzésre adja a fejét és beöltözik az adott korszak ruhájába, az alsóruhával fogja kezdeni az öltözködést. Amellett, hogy az elmúlt időszakban többször kérdeztek a témáról, saját magamnak is akartam új inget készíteni, így belevágtam egy újabb ruhakészítési "projektbe". Elsőre beleütközik az ember abba a problémába, hogy kora újkori magyar inget nem igazán ismerünk. Vannak régészeti kontextusban megtalált ruhaleleteink, de ezek felsőruházathoz tartoznak. Egész ing egyáltalán nem került elő, ami ingre utal, azok a hímzések, rátétek. Ezeket általában a nyaknál és az ujjak végén, kézelőnél találjuk meg. Díszítmények lehettek a különféle csipkék (rece, vert) vagy a szálvonásos díszítmények. Az Esterházy kincstárban van férfiing, mely sűrűn díszített, T szabású, de a képeket és forrásokat ismerve egy ing nem mutatja be a korszak ingtípusait, és díszítéstechnikáját. Tehát a legtöbb adatot a rekonstrukcióra itt is a történeti források szolgálta...