Skófium

Először Esztergom török kézre kerülésekor hallottam egy különleges szerkezetről, ugyanis egy védő elárulta a töröknek a vár gyenge pontját: a vízellátás helyét. Egy ásatás alkalmával pihenés képpen a -4 °C-ban átsétáltunk ebédidőben az Özicseli Hadzsi Imbrahim dzsámihoz. Maga az épület és annak története is érdekes, de a mellette található maradványok egy európai viszonylatban is unikumnak számító szerkezet képe bontakozik ki. A dzsámi mellett található egy bástya, amelyet a jégzajlás többször megrongált az évszázadok folyamán. Ezen a bástyán belül találták meg egy bonyolult szerkezet nyomait. A helytörténettel többen foglakoztak – mint Zolnay László és dr. Horváth István is -, tudomásuk volt a szerkezet helyéről is, de a történetének, működésének és pontos kinézetének rekonstruálása egy ideig váratott magára. A vár alatt létezik egy nagy karsztforrás, amit az ipari termelés, a szénbányászatban való felhasználás elapasztott, de az utóbbi időben újra felgyűlt a víz. Mivel előfordul k...

A kora újkori Magyarországon kétféle női felsőruhát különböztethetünk meg, ahogy a ruházat kérdésénél ez már felmerült egyszer: spanyol és magyar típusú viseleteket. A források szerint többféle ruhát viselhetek a hidegebb napokon ezek fölött vegyesen. Jelen adatok szerint nem számított, hogy melyik típushoz melyik felsőruházatot viselték. Legalábbis nem a magyar vagy a nyugati volta szabta meg a különféle használatot, hanem hogy melyiket tartották az adott díszítésű ruházathoz illőnek. Ahogy lentebb látni fogjuk bonyolítja a helyzetet, hogy nagyon sok különféle elnevezést találunk a forrásokban, amelyek formáját a képek és a leletek alapján kellene meghatározni. Radvánszky Béla a következőket gyűjtötte össze a leltárak, levelek alapján: Hacuka : A német Huseck szó hatására alakult ki a kifejezés. Régen hacukának vagy hacokának nevezték a könnyű felöltőt vagy a főúri palástot. Többféle jelentésben maradt meg a nyelvjárásokban. A Csallóközben a régi szabású hosszú német...

 A kora újkorból sok keszkenőről, azaz kézbe való kendőről maradt adatunk főleg a hagyatéki leltárakban és a hozományjegyzékekben. Valószínűleg a 14. századtól már megjelent Magyarországon, ahol a királyi ruhatárakban találjuk meg. A magyarban a kezet fedő kendő régies kifejezése a keszkenő szó. Méretüket tekintve általában 20 és 40 cm közötti szegett oldalú textildarabokról beszélhetünk, melyeket hímzés és a szélükön különféle csipke fajták díszíthetnek. A ruházat többi részéhez hasonlóan a főúri rétegről van több adatunk, mivel festmények is róluk készültek. Egy-egy lány, asszony általában 10-20 darab kendővel rendelkezett, de ez a szám elérhette akár a 100 darabot is. A jegyzékekben nagyon sokféle anyagú és díszítéstechnikájú kendőt találhatunk. A 16. században megjelenik viseletképeken, ahol a nők a kezükben tartják összehajtva. Ezt megtaláljuk néprajzi környezetben is egészen a 19-20. századig, ahol az ingvállas-mellényes viselet része, általában ünnepi alkalmakkor. Eddig ásat...

A magyarországi kutatás A magyarországi leletanyag vizsgálatához mindenképpen fontos az általános technikai és történeti áttekintés, hiszen ahogy majd láthatjuk, a hódoltság magyarországi területein nem minden finomkerámia csoport fordul elő ugyanolyan arányban és számban, mint a birodalom más területein. Ezek az eltérések mindenképpen informatívak számunkra, az előfordulás mértéke mindig valamilyen történeti, társadalmi jelenséget, esetleg változást mutat be. Az oszmán-török régészet nem szisztematikus feltárásokkal indult meg Magyarországon, hanem a véletlen előkerüléskor egy-egy érdeklődőbb személy feljegyzett bizonyos információkat, melyet érdekesnek talált. A 19. században az addig még álló emlékeken megtalálható képeket, írásjeleket gyűjtötték, valamint az álló vagy már romos állapotú épületekről készült egy-két rajz. A század második felében is csak a műemlékek felújításával előkerült részleteket jegyezték fel, de pontos helyreállítás, szisztematikus kutatás nem történt. A 20. s...

A hódoltság területén igen sok új kerámiacsoport jelent meg a 16-17. században. Ezek egy kisebb, de igen jelentős csoportját alkotják az importból származó díszkerámiák. Több helyről érkeztek az Oszmán birodalom központjába, Isztambulba, s ott a piacokon keresztül elszállították a karavánok a birodalom északi részeire. Így kerül az egykori Magyar Királyság oszmánok által meghódított területére, kínai, perzsa és balkáni áru. A középkor kutatásának megindulásával nagyjából egy időben már megkezdődött a török- kori díszkerámiák kutatása is. Már Garády Sándor szétválasztotta a tabáni ásatások leletanyagára alapozott munkája, amelyben elválasztotta a „kis-ázsiai eredetű majolika kávéscsészéket”, amik izniki és kütahjai fajanszok, a török és balkáni kerámiától. A világháborút követően nagy feltáró munkák kezdődtek. Nagy mennyiségű késő középkori és törökkori anyagot tártak fel, főleg várak területén. A régészeti leleteknél mindig a vörös török és a balkáni kerámiákkal vegyesen kerülnek elő....