Felső ruházat a nőknél a kora újkorban

A kora újkori Magyarországon kétféle női felsőruhát különböztethetünk meg, ahogy a ruházat kérdésénél ez már felmerült egyszer: spanyol és magyar típusú viseleteket. A források szerint többféle ruhát viselhetek a hidegebb napokon ezek fölött vegyesen. Jelen adatok szerint nem számított, hogy melyik típushoz melyik felsőruházatot viselték. Legalábbis nem a magyar vagy a nyugati volta szabta meg a különféle használatot, hanem hogy melyiket tartották az adott díszítésű ruházathoz illőnek. Ahogy lentebb látni fogjuk bonyolítja a helyzetet, hogy nagyon sok különféle elnevezést találunk a forrásokban, amelyek formáját a képek és a leletek alapján kellene meghatározni.

Radvánszky Béla a következőket gyűjtötte össze a leltárak, levelek alapján:

Hacuka:

A német Huseck szó hatására alakult ki a kifejezés. Régen hacukának vagy hacokának nevezték a könnyű felöltőt vagy a főúri palástot. Többféle jelentésben maradt meg a nyelvjárásokban. A Csallóközben a régi szabású hosszú német férfikabát neve, de gyakran jelölte a könnyű női kabátkát jelöltek vele (pl. Kemenesalján, Kiskunfélegyházán, Tokajban stb.), ami a kora újkorban szintén használatos volt. Sopronban és Debrecenben a viseltes vagy a divatjamúlt ruha neve a hacuka, ahogy ma is ismert ilyen értelme, s a Torontál megyei Tiszahegyesen pedig 'cókmók' értelemben használták. Baranyában eltér az előzőektől az értelmezése, itt a fehér női harisnyát értették alatta. Formájára még nem találtam pontos adatot, mivel a leírásokban csak az anyagára és díszítésére utalnak.

1614 Kolozsvár látképe, részlet

Spanyol köntös 
A korabeli forrásokban sokszor janker néven találjuk meg. Valószínűleg hosszú köntös, melyet a nyugati divatban is előszeretettel viselnek a nők. Ilyet láthatunk valószínűleg Kanizsai Orsolya egészalakos festményén is ujatlan formában. Készítik őket rövid (kurta) és hosszú ujjal is. Gyakran vendégujjak kapcsolódnak a köntöshöz. Janet Arnold Patterns of Fashion 2 kötetében több ilyet közölt valamint az 1614-ben készült és a kolozsvári metszet előteréen is ilyen látható a három nőalakon.

Forgáchné Csáky Éva

Bomez 
A korabeli írott anyagban megtaláljuk bomez, wambesz, vambesz néven is, de Tompos Lilla ezt azonosítja az úgynevezett korcovánnyal is. A szabásminta könyvekben van rá pontos képünk, a kassai minták közt. Eszerint a korcovány egy derékig érő, szűkre szabott ujjatlan felsőruha, melyhez derékfodor tartozik, a vállat pedig díszítheti epolett. Ez férfi és női ruhatárakban is előfordul, és a többi felsőruhához hasonlóan nagyon sokféle anyagból készíthetik. A korcovány elől gombokkal záródott. Ugyan ezt a magyar szakirodalom nem írja, de összehasonlítva a nyugat-európai ismert darabokkal valószínűleg a doublet áll a legközelebb a mi korcoványunkhoz, így fogjuk megtalálni Janet Arnold munkáiban is. Eszerint lehetséges, hogy csatoltak vendégujjait is egyes korcoványokhoz, akár más anyagból is.

Kanizsai Orsolya

Kis köntös

Rövid ujjú felsőruha. Formára jelenleg a magyar anyag alapján nem találtam pontos formát. Egy bővebb, de rövid felsőkabátféle lehet. Szabását nem tuda még azonosítani. 

Gelezna 

Egy jellegzetes szőrbőr készült felsőkabát, mely  általában hosszú. Többféle állat szőrét használták fel, mint a 

Mente 
Szabásra úgy készült, mint a férfi mente. Radvánszky több fajtát gyűjtött össze. Eszerint ismertek hosszú és bő mentét, valamint ennek a rövid változatát, amit mentécske néven említenek a források. A harmadik fajta a  szorító mente, ami nevéből adódóan valamiféle passzos felsőruha lehetett mente szabással. Az utóbbit csak feltételezem, mivel ilyen darabot jelenleg nem ismerünk, de a szorító név miatt és a kor merevített ruházati szokásai miatt lehetségesnek tartom, hogy ez a mentetípus is lehetett merevítve halszálkával vagy valamilyen más természetes anyaggal. 

Női téli öltözet 1703-ból

Suba
 Az egyik leggyakrabban emlegetett felsőruha fajta. Általában belül szőrös kívül nagyon sokféle kelmével borított kabátféle. Olyan eset is előfordult, hogy a szőr látszott kifelé, és belül volt bélelve másfajta textillel. Ennek is több fajtáját találjuk meg a leltárakban, mint az asszonyoknak való közepes nagyságú suba. Ez derékon túl ért, de nem volt hosszú. Radvánszky szerint a leányok ilyen mentéje eltért szabásban az asszonyokétól. Mindkettőből készült téli és nyári változat, ahol a különbséget, csak a prémek mennyisége adta meg. Másik fajta a nagy vagy öreg suba, mely a nevéből láthatóan hosszú lehetett. Rókamállal, nyesttel bélelték, kívül a kamukát és zöld tafotát használtak, aranyszállal, selyemmel prémekkel díszítették, valamint arany és ezüst sujtásokat tehettek rájuk. A kis suba olyan rövid volt, hogy derékig ért csak, ellenben nagyon gazdagon díszítették. Apor Péter szerint annyira kidíszítették, hogy az anyagból alig látszott valami a gyöngyöktől, sujtásoktól, csipkétől. A Metamorphosis Transylvaniea-ban azt is leírja, hogy csak lányok viselték az ő idejében. Radványszky ennek ellent mod, mivel asszonyok is bírnak ilyennel. De ahogy a párta kérdésénél, itt is az állhat fenn, hogy a ruha értékes, természetesen nem fogja kidobni a tulajdonosa. Így az is érthető, miért örökítették az asszonyok gyakran a rokon leányokra. Végül hosszú subát is említenek, mely mindenképpen térden alul érhetett és csak télre készítettek ilyet. Általában jellemző mindegyik fajtára, hogy igen bőre szabták őket.

Kozsók, kosucska
Ez szőrös subaféle inkább, elnevezése inkább tájjellegű.

Végül találunk adatot palástra  és köpönyegre is. A kettő között nem igazán találtam jelentős különbséget, persze a külön említés feltételez valamifelé eltérést. A párhuzamok alapján arra jutottam, hogy esetleg a szabás és a méret lehet a megoldás. Minthogy a a kör és az ovális alak megjelenhet mindkettőnél, de a palást midenképpen többször fordul elő, minta köpönyeg.
Ismerünk a korból nem csak hosszú, de derékig-könyékig érő köpenyeket is. Ezeket nevezik körgallérnak. Erre már maradt gyűjteményi darabunk és régészeti leleteink is. Két helyről került elő körgallér: a Miskolc- Avasi plébániatemplomból 1941-ben, és 2010 elején Sopronban a ferences templomban (ismertebb nevén a Kecske templomban). Ez utóbbiról még nem jelent meg nagyobb közlés, csak rövid beszámolók és a 2010 végén a Nemzeti Múzeumban megrendezett Restaurátori Konferencián mutatták be a teljes spanyolos női ruhát, melyre ráterítették a hímzett, csipkés körgallért. A miskolci bársonyból készült, melyet Bakó Ádámné restaurált 1982-83-ban. Emellett közli, hogy a sárospataki lelet közt is volt körgallérra utaló textiltöredék, de nem volt restaurálható állapotban, Amiért érdekes ez a rövid köpenyféle, hogy E. Nagy Katalin ezt tartja a kis subának. Mivel nem említik s kis subák ujját, így elképzelhető ez a lehetőség, de a formai szempontból könnyebben kikereshető itt, így én ide, a köpenyfélékhez soroltam ezt a Nyugat -Európában is nagyon divatos felsőruházatot.

Miskolci körgallér

Ajánlott irodalom:

Bakó Ádámné: Egy XVI. századi körgallér restaurálása. HOMÉ 1986.

Domokos Ottó: A magyarországi céhes szabók mintakönyvei 1630-1838. MNM, Budapest 1997.

Radvánszky Béla: Magyar családélet és háztartás a XVI-XVII. században. 1989. 94-102.

Tompos Lilla: Magyar és spanyol női viselet Magyarországon a 16. században. Korunk 2008 július http://www.korunk.org/?q=node/8&ev=2008&honap=7&cikk=8950 2009. 09.21. 17:32

Tompos Lilla: A korcovány az invetnáriumok tükrében. Ars Decorativa

Hacoka: http://archiv.magyarszo.com/arhiva/2007/06/30/main.php?l=j2.htm 2011.03.18.6:26

Magyar Néprajz IV. Anyagi Kultúra3. Életmód/ , Vékonyposztó, „Finommatéria” Felsőruhák http://vmek.oszk.hu/02100/02152/html/04/347.html2011.03.18. 7:03

Pallas nagylexikon: hacuka címszóhttp://vmek.oszk.hu/02100/02152/html/04/347.html2011.03.18. 7:04

Sopron Kecske templom: http://nol.hu/archivum/20101129-magyar_vall_a_sir_melyerol

Zoltai Lajos: Debreceni viselet  a XVI- XVII. században II. Női viselet. Ethnographia XLIX. (1938) 287-315.

http://mek.oszk.hu/09100/09175/html/66.html