Skófium

           Ma Amerikában még mindig őrzik hagyományaikat e német-ajkú zárt közösségek, amelyek a 18. században vándoroltak ki az Újvilágba. Az ámis (Amish) vagy mennonita néven illetett közösségek elutasítják a modern életvitelt, nem használják a technika olyan vívmányait, mint az autó, a telefon vagy az elektromos áram. Az erőszakmentesség jegyében nem teljesítenek katonai szolgálatot és nem fognak fegyvert. Nem viselnek közhivatalt, egyszerűen öltöznek, puritán életvitelt folytatnak, és a német nyelv egy archaikus nyelvjárását beszélik. Ma is az érdeklődés középpontjában áll e különös vallási közösség, vándorlási útvonala, hányattatása, titokzatos eltűnése, majd középkori nyelvükkel, ruházatukkal és középkori szokásaikkal együtt történő láthatóvá válása a 20. században Észak-Amerikában. De honnan ered ez a közösség? A reformáció idején a protestantizmus egyik ágából szerveződött Svájcban az újkeresztény vallási csoport, amely az újrakeresztelés fogal...

Bőrből készült tárgyakat az ember a történelem előtti idők óta használ. A középkorra már olyan szintre fejlődött a készítéstechnika és annyira specializált készítési módok jelentek meg, hogy a céhesedéskor a különböző ágak létrehozták saját céheiket, s nem mint bőrkészítő céhre találunk a forrásokban, hanem tímárt, vargát és társaikat kell keresnünk. Mielőtt azonban a rátérnénk a dolgozat témájára, a középkori cipőkészítésre, röviden tekintsük át, pontosan milyen bőrrel foglalkozó mesterségek jöttek létre a középkori Magyarországon. A tímár, majd későbbi néven tobakos- és cserzővarga mesterségek a 14. században céhesedtek Magyarországon. A 16. század folyamán vált el ettől a kordovánkészítő, s a 17. században alakítottak külön céhet. A szűcsök és a belőlük létrejött irhakészítők hivatalos egyesülete is a 14. században jött létre. Bőrrel foglalkoztak a nyeregkészítők is, akik ugyanebben az évszázadban jelentek meg hivatalos formában. A 15. században céhesedett a korábban is létező szíjg...

Egyelőre nem létezik hazánkban olyan összefoglaló munka, mely a cipőformákkal, cipők viselésével foglalkozna a középkori és kora újkori Magyarország területén. Kerülnek elő különböző lábbeli maradványok, de a legtöbbről néhány rövid beszámolón kívül egyáltalán nem lehet megtudni többet. Gáborján Alice gyűjtött össze néprajzi párhuzamokra támaszkodva régészeti feltárásból előkerült cipőtöredékeket és talpmaradványokat. Több korszakból ismerünk Magyarországról, mivel több kút betöltésében találtak egész cipőket. Ezek azonban nem 16-17. századiak, hanem az Anjou- és Zsigmond- korra datálhatóak. Az írott források alapján Radvánszky Béla sokféle lábbeli típust gyűjtött össze, férfi és női darabokat is. A lábbelik nem csak anyaguk alapján csoportosíthatóak, a formák közt jól megkülönbözethetőek a nyugati és a keleti hatásra kialakult lábbelik. A cipők többsége nyugati mintára készült, a párhuzamaikat megtaláljuk például Londonban a Temze partján előkerült cipők közt. Cipőkből ...

A 16- 17. századi Európában a női öltözködés egy elég merev, szabályozott irányzata került előtérbe. A spanyol divat hatására elterjed a merevített szoknya (az angol szakirodalomban, mivel ez a leggyakoribb nyelv a kiadványokban és az interneten, fartingale -ként találunk rá, spanyolul verdugo ), a derékpárna ( bumroll ) és a fűző ( corset ) viselete is. Magyarországon azonban kissé eltérő a helyzet. Ez adódik egyrészt a földrajzi távolságból, ami a kereskedelmi és politikai kapcsolatokon keresztül áthidalható lenne, viszont nagyban befolyásolja többek közt a viseletet az aktuális történeti háttér. Magyarul az oszmán-török hódítás és folyamatos küzdelem. A férfiak ruházata egészen keleties jellegű: mente, dolmány az általános viselet részei. A nőknél két dolgot figyelhetünk meg: egyrészt a főúri ősgalériák képein jól látszik, hogy ismerik a spanyol divatot, használnak teljes öltözetet vagy bizonyos ruhadarabokat, kiegészítőket. De megjelenik a kortársak által is "magyarosnak"...

Horologii principium, azaz a fejedelmek órájának második kötete Antonio Guevara tollából. Fordíttatta Draskovich István felesége számára 1610-ben. Maga a mű spanyol nyelven íródott 1527-ben. Három kötetet foglal magában, az első és a harmadik a fejedelmek helyes viselkedéséről szól, míg ez a második a házas főemberek számára készült, magáról a házasságról és a helyes gyereknevelésről. Megjelenése után nem sokkal lefordították francia, német, angol, olasz és flamand nyelvre. A magyar fordítás spanyolból készült, az epigrammák pedig latinból. Ritkán beszerezhető a kötet, de ha valaki megszerzi  az egészet (egyébként több könyvtárban lehet rá számítani) és könnyű olvasmányt akar a 16-17. századból, vagyis hogy látták a házasságot és a párkapcsolatot, a férfiakat és nőket a korszakban Európában, akkor ezt a könyvet csak ajánlani tudom! http://magyar-irodalom.elte.hu/gepesk/corpus/xvii/drasj001.htm Ezek után egy kis ízelítő, s mindenki szíves figyelmébe ajánlanám a dőlt, félkövérrel k...

Idén lesz négy éve, hogy a fővárosban tanulok. Egy kicsi, de annál szebb helyről, Egerből jöttem, így volt mihez hozzá szoknom. Ha eddig kinéztem az ablakomból, akkor keletre a felelő nap a Rókus temetőn sütött keresztül a domboldalon, szemben velem a minorita templom magasodott, és a bal tornyának árnyékában, legalábbis az én ablakomból úgy tűnt, hogy a minaret akar elbújni, behúzva a hasát, meglapult pont a torony szélén, s csak ha jól megerőltette az ember a szemét vette észre az árválkodó hórihorgas, félholdsapkás huncutot. Mellettük a vár látszott a kiugró hegyormon és a Királyszéke, de ez már egy másik történet… Nos ezt nélkülöznöm kell itt a nagyvárosban, ugyanis velem szemben egy réginek nem nevezhető, de annál modernebb üvegépület áll. Persze tisztes távolságban, úgy 10 méterre…. Na igen, a kisvárosban a kevés embert a kedvesség, itt a lakosokat és átutazókat a helyhiány hozza össze. Viccesek a reggelek, ha azt veszi észre az ember lánya, hogy öltözés közben a szemben álló iro...